2023.05.15-én parlamenti és elnökválasztást tartottak Törökországban, ahol a Recep Tayyip Erdoğan vezette AKP, valamint szövetségesei, köztük a szélsőjobboldali-nacionalista MHP szerezte meg a voksok 49,52 százalékát.
Ezt követte a május 28-i második forduló, ahol a jelenlegi elnök végleg megnyerte a 2023. évi török választásokat.
A téma kapcsán Egeresi Zoltán Törökország szakértőt kérdeztük.Equilor Wealth Office (EWO): Törökország választásokat tartott és a fél világ erre figyelt. Washington, Peking, Moszkva, de még a balkáni, arab és észak-afrikai régió egy része is érdeklődéssel figyelte, miként újrázott a regnáló elnök és új politikai szövetségesei. Miért fontos mindez a világnak?
Egeresi Zoltán (EZ): Törökország jövője kiemelt jelentőséggel bír világszerte, hiszen a választások kimenetele alapvetően fogja meghatározni a török gazdasági-, geopolitikai és politikai törekvéseket a 2023 utáni években. E döntések hatásai pedig jóval túlmutatnak Törökország határain, hiszen közvetlenül hatnak a szomszédos országokra és Észak-Afrikára, közvetetten pedig a fél világra.
EWO: Erdogan elnök ismét nyert. A hatpárti ellenzéknek tehát nem sikerült a politikai fordulat, pedig jónéhány nemzetközi elemző is ezt vizionálta. Túl optimista lehetett a becslés?
E.Z.: Az ellenzék és a nemzetközi szakértők zöme is arra alapozta korábbi álláspontját, hogy számos külső- és belső tényező nehezítette az Erdogan-kormány tevékenységét.
Nagyon magas infláció, évek óta mélyrepülésben lévő török líra (TRY) és a kormány sokak által bírált külpolitikai hozzáállása is erre engedett következtetni.
Nem beszélve a több tízezer emberéletet követelő februári természeti katasztrófáról, amely kapcsán számos korrupciós ügy került a felszínre, leginkább az építőipari engedélyek és kivitelezési szabálytalanságok miatt.
EWO: Erdogan ennek ellenére is sikerrel vette a megmérettetést. Mi lehetett a recept?
E.Z.: Két fontos tényezőt érdemes kiemelni a kormánypárti kampány kapcsán, amit rendkívül sikeresen tudott kihasználni Erdogan és a stábja. Egyrészt sikerült nekik a negatívumokból is pozitív politikai üzeneteket kovácsolni.
Ilyen volt a földrengés utáni gyors és személyes reakció, aminek Törökországon belül összeségében pozitív visszhangja volt. Lényegében mindent megtett a kormány, amire képes volt és mindezt profin kommunikálta is a török sajtóban.
Másrészt a kampányidőszakban szinte naponta jöttek az újabb és újabb pozitív hírek, miszerint újjáépülnek a földrengés okozta régiók, emelkedik az egészségügyi dolgozók bére, vagy éppen kedvezményes telefonvásárlási lehetőségeket biztosítanak a fiataloknak.
EWO: Tehát sikeresen használták a médiafölényt és a helikopterpénz elve is működött?
E.Z.: Abszolút! Bár a török közszolgálati tévé elismert néhány hibát a korábbi kormánytól, a fókusz leginkább az ellenzék alkalmatlanságán volt. Az ellenzéki pártokkal szemben leginkább két témára helyezte a hangsúlyt a közszolgálati tévé: egyrészt az LMBTQ túlzó propagálását és térnyerésének elősegítését bírálták az ellenzék kapcsán.
Második szempontként pedig a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) térnyerésére hívták fel a nézők figyelmét, amelyet egyébként az USA, az Európai Unió és maga Törökország is terrorszervezetnek tekint.
EWO: Kijelenthető, hogy gyakorlatilag minden változatlan marad Törökországban – már ami a politikai berendezkedést illeti?
E.Z. Távolról, európai szemmel talán kijelenthető mindez, de mélyebben vizsgálva az eseményeket korántsem, a helyzet kissé megváltozott.
Erdogan centrális erőtere némiképp meggyengült a korábbi két választáshoz képest. A mostani sikerhez egyezkedni kényszerült más pártokkal is, ami egy új helyzetet teremthet középtávon a török belpolitikában.
Más szempontból ez éppen azokat az aggályokat támaszthatja alá, miszerint még több területen szeretne majd erős befolyást szerezni az elnök a török belpolitikával kapcsolatban.
EWO: Tudna erre példákat mondani? Hogyan képzeljük el ezt a gyakorlatban?
E.Z.: Már a jelenlegi rendszerben is Erdogan maga jelöli ki az alelnököket, vezető szakembereket és meghatározó tisztségviselőket. De az is érdekességként említhető, hogy az imámok („papok”) állami alkalmazásban vannak, elég sajátos, megkérdőjelezhető szekularizációs modellt követve.
Egyesek szerint hasonló lépések, döntések a jövőben is várhatóak, amelyek tovább erősíthetik az autokrata berendezkedést.
EWO: Várható középtávon valódi politikai fordulat Törökországban?
E.Z.: Ez attól függ, mit értünk valódi politikai fordulat alatt?
EWO: Egy olyan elnök és párt hatalomra jutását, amely közelebb hozhatja Törökországot az európai- és angolszász értékekhez, kultúrákhoz.
E.Z.: Európai szemmel mért liberális-demokráciára aligha van reális esély Törökországban, még hosszútávon se. A török ellenzéki pártok ugyanis szintén nemzeti érzelműek, mérhető támogatottsággal rendelkező liberális, zöld vagy egyéb nyugati demokráciát preferáló párt nem létezik.
Hazai szemmel nézve körülbelül úgy kell elképzelni a török politikai palettát, mintha Magyarországon csak a Mi Hazánkra és tőle még nemzetibb vagy éppen vallásosabb elveket valló pártok dominálnák a parlamentet
EWO: Elég sajátos a helyzete Törökországnak az Európai Unióval, ezek szerint ez továbbra is megmaradhat?
E.Z.: Törökországnak gyakorlatilag minden nagyhatalommal sajátos helyzete van.
Az orosz-ukrán háborúban például egyértelműen Ukrajna mellett áll és az EU-hoz hasonlóan fegyverekkel is támogatja az ukrán védekezést. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a mindenkori török vezetésnek nem érdeke, hogy erősödni tudjon Oroszország befolyása a Fekete-tengeren.
Ennek ellenére mégis partnerszerű viszont ápol Oroszországgal, például nemrég adtak át ünnepélyesen egy atomerőmű blokkot, ahol online még maga Putyin is bejelentkezett. A kapcsolat nem baráti, de megtanultak egymással tárgyalni, üzletelni és kijönni, hiszen túl sok érdekszférájuk metszik egymás, s az érdekellentéteket pragmatikusan kell menedzselniük.
EWO: Mit gondol a svéd NATO csatlakozásról?
E.Z.: A török vezetés szempontjából Svédország NATO csatlakozása belpolitikai kérdés is. Erdogan motivációja itt az lehet, hogy erőt mutathasson fel a szavazóinak a svéd dilemma kapcsán, bebizonyítsa vezetői kompetenciáit.
Török szempontból egyébként nem sürgős Svédország NATO csatlakozása, s mivel a török Parlament képviselőinek többsége már a nyaralását tervezgeti, amennyiben Stockholm nem rukkol elő a török elvárásoknak megfelelő csomaggal, akkor jó eséllyel október előtt nem lesz érdemi lépés, s azután sem gyorsan.Finnország csatlakozása pedig megoldódott, ami török oldalról megnyugtató.
EWO: Hogyan látja a török gazdaság jövőjét, mennyire tud versenyképes lenni Törökország a világpiacon?
E.Z.: A gazdaságot tekintve is speciális Törökország helyzete. Egyrészt a már korábban említett infláció magas és jó eséllyel az is maradhat a jövőben, ezért a török líra megítélése is változatlanul negatív lehet.
Ugyanakkor jó példaként említhető a török ipar egyes szegmenseinek robbanásszerű fejlődése, amire mindenképpen érdemes lesz odafigyelni a jövőben is. Egyik ezek közül a dróntechnológia, amely az orosz-ukrán konfliktus kapcsán is kiveszi a részét és hallat magáról.
Szintén nagyon divatos a helyi fiatalok és turisták körében a török technológiai fejlődést reprezentáló ún. technológiai fesztiválok (Teknofest), ahol bárki megszemlélheti a fejlett haditechnikát és meggyőződhet a török törekvések relevanciájáról.
Az Arab Tavasz után egyébként Törökország helyesen ismerte fel, hogy nyitnia kell Észak-Afrika irányába, amely hosszútávon jelentős piaca lehet a török iparnak – ezügyben a török fél már jelentős diplomáciai előkészítéseket is tett a régióban.
EWO: Pénzügyi / befektető szempontból aggódnunk kell Törökország miatt?
E.Z.: Abból a szempontból nem, hogy Törökország a világpiac szerves része szeretne maradni a jövőben is. Erre – vagyis egy stabil, kormányzóképes vezetésre – Erdogannal minden esélye meg is van.
Gazdasági nehézségből és megoldandó pénzügyi kérdésekből azonban bőven akad, tehát érdemes óvatosan mérlegelni a konkrét lehetőségek előnyeit, kockázatait és sajátosságait. Az új – egyébként kormánypárti körökben régi motorosnak számító – pénzügyminisztert, Mehmet Simseket sok piaci elemző úgy fogadta, hogy a korábbi unortodox lépésektől elindulhat egy normalizáció.
Nagy fordulatokat nem várnék, a jövő tavaszi önkormányzati választásig a kormány nem fog nagy megszorító intézkedésekkel élni, csak a legvégső esetben.
Egy biztos: a török eseményeket gazdasági, politikai és geopolitikai szempontból is érdemes lesz továbbra is szemmel tartani.
