Az Egyesült Államok és Kína között folyamatosan eszkalálódó geopolitikai feszültség figyelhető meg, amely az elmúlt években - a híreket, egyes elemzéseket és a piaci pletykákat hallgatva - erősödni látszik.E feszültség egyik jelentős kockázata, hogy deglobalizációs folyamatokat indíthat el világszerte és egymással szembenálló politikai-gazdasági blokkokat létrehozva, tovább súlyosbíthatja a világ inflációs kihívásait, rontva ezzel a globális növekedési kilátások esélyeit is.
A deglobalizáció, a geopolitika és a vagyonkezelés összefüggéseiről Bosnyák Zsolt kollégánkkal készítettünk interjút, aki az EQUILOR Alapkezelő portfólió menedzsereként panelbeszélgetésen vett részt a Pénztárkonferencia 2023 októberi rendezvényén.
Nádházi Norbert, EQUILOR Wealth Office: A globalizáció a mindennapjaink része – hallunk, olvasunk róla és naponta érezzük a saját életvitelünkben is az előnyeit. A deglobalizáció szó azonban viszonylag új és meglepő fogalomnak tűnhet sokak szemében.
Bosnyák Zsolt, EQUILOR Alapkezelő: A globalizáció fogalmán keresztül közelíteném meg a kérdést, azon át a legegyszerűbb megérteni és vizsgálni a deglobalizációt.
A globalizáció világméretű egységesedést jelent, alapvetően egy lokális optimumból egy globális optimumba való gondolkodást.
Gazdasági szempontból a legnagyobb értéke, hogy támogatja a komparatív előnyök kibontakozását, vagyis a szereplők specializálódnak, mindenki azzal tud foglalkozni, amiben valóban jó.
Mindez költségcsökkenést és növekvő produktivitást eredményezhet, ráadásul a versenyhelyzet miatt nőhet az innovációs hajlandóság is. A globalizációnak tehát alapvetően gazdaságtámogató jellege és inflációcsökkentő hatása van.
A deglobalizáció (regionalizáció) pedig a fentiekkel ellentétes folyamat, gyakorlatilag a globalizáció ellentéte.
NN: Portfóliókezelőként és intézményi vagyonkezelőként mi a legfontosabb kutatási, elemzési szempont a deglobalizáció kapcsán?
BZS: A magánvagyonok portfóliókezelése, az intézményi vagyonkezelés és a befektetési alapok menedzselése során is a legfontosabb célunk az inflációval korrigált hozamok, azaz a reálhozamok maximalizálása.
Egy esetleges deglobalizáció az infláció kapcsán és az elérhető nominális hozamok tekintetében is hátráltathat bennünket, ezért került fókuszba a téma, mint potenciális kockázati faktor.
NN: Hogyan méritek a globalizáció vagy deglobalizáció mértékét? Egyáltalán lehetséges ez szakmai szempontból?
BZS: Sajnos nincs egységes módszertan arra vonatkozóan, hogy miként lehet mérni a globalizációt. Sokkal inkább különböző, egyedi területek szerinti becslésről beszélünk ebben az esetben – emiatt lesz igazán izgalmas ez a kérdés szakmai szempontból.
NN: Tudnál említeni konkrét példákat a mért területekre?
BZS: Alapvetően négy területet érdemes vizsgálni a kutatások, elemzések során. A tőkeáramlást (Capital), a nemzetközi kereskedelmet (Trade), az információ- és technológiaáramlást (Information), valamint az emberek áramlását (People). E tényezőket viszonylag jól, objektíven lehet mérni és grafikonon ábrázolni – a grafikonokból pedig múltbéli trendeket vizsgálni és jövőbeli, várható tendenciákat becsülni.
Mindezt jól szemlélteti az alábbi ábra, amely e négy szempontot a „kilométerben megtett átlagos földrajzi távolsággal” (sárga vonal) és a „javak régión belüli áramlásának arányával” (szaggatott vonal) mutat be.
A globalizáció növekedését grafikonon tehát a sárga vonal emelkedése és a szaggatott vonal csökkenése mutatja.
Forrás: DHL Global Connectedness Index
NN: Melyek most a legfontosabb trendek a globalizációs folyamatok kapcsán, hogyan összegeznéd a fenti grafikonok adatait?
BZS: A kilencvenes évektől kezdve az ezredfordulón át egészen a tízes évekig, egyértelműen növekvő globalizációt figyelhettünk meg, ez a globalizáció aranykora volt.
Most gyakorlatilag egy tetőzést láthatunk, amit az angolszász szaknyelv frappánsan „slowbalization”-nek hív. Deglobalizációs folyamat egyelőre még nem érhető tetten az adatokban, de a globalizáció lassulásáról már világszerte beszélhetünk.
Slowbalization: olyan világgazdasági környezet, ahol egyértelmű globalizáció figyelhető meg, de a növekedésének mértéke már lassul.NN: A megállapításod a globalizáció mind a négy mért területére jellemző, vagy ez csak a végkövetkeztetés, egyfajta átlagos trend?
BZS: A tőkeáramlások tekintetében figyelhető meg egy érdekesség. Ha ugyanis csak az USA és Kína közötti közvetlen külföldi befektetéseket (FDI) vizsgáljuk, akkor csökkenés tapasztalható, ám globálisan ez nem látszik.
További érdekesség, hogy a Covid-19 miatt sok elemzés és becslés az ellátási láncok földrajzi lerövidülését prognosztizálta. Ennek éppen az ellenkezője valósult meg a mai napig, hiszen a koronavírus-pandémiát megelőző időszakához képest növekednek az értékek.
Ugyanebben az időszakban – érthetően, a járványügyi intézkedésekkel magyarázhatóan – az emberek áramlása szemmel látható csökkenést mutatott.
NN: A Pénztárkonferencia 2023 panelbeszélgetésén szóba került a nemzetközi kereskedelem trendje is. Ennek milyen tanulságai vannak a globalizáció kapcsán?
BZS: A globalizáció esetében érdemes megvizsgálni a nemzetközi kereskedelem volumenindexének alakulását is az elmúlt évtizedekben. Ez az 1950-es évektől kezdve erős emelkedést mutat, amelyet összesen két gazdasági tényező tudott rövidebb időre megszakítani: a 2008-as válság és a 2020-as pandémiás időszak.
Forrás: WTO
A nemzetközi kereskedelem tehát közel 75 éve erőteljesen nő, bár a 2008-as válság óta kevésbé meredeken, mint korábban. Ez azonban egyértelműen további globalizációra utal.
NN: Az elmondottak alapján tehát egyelőre szó sincs a világban deglobalizációról, ami jó hír, kedvező trend. Az USA és Kína esetleges távolodása jelenthet erre valós kockázatot a jövőben?
BZS: Elméletileg igen, de a gyakorlatban én nem várok deglobalizációt középtávon sem, kivéve, ha valamelyik nagyhatalom részéről drasztikus protekcionista politikai beavatkozás történik.
Konklúzió
Jelenleg úgy tűnik, hogy a vállalatoknak mindkét oldalon inkább megéri a geopolitikai kockázatokat egyedileg kezelni, mint deglobalizációs folyamatokat elindítani és lemondani a globalizáció előnyeiről.
