Munkabérből többszáz millió forintos vagyon, aminek a hozamaiból akár 40 éves korunk előtt nyugdíjazhatjuk magunkat, hogy évtizedeken át aktív, nyugodt életet élhessünk – vajon hiú ábránd mindez vagy reális célkitűzés hazánkban a FIRE lét?
Nos, a FIRE Hungary – anyagi függetlenség Magyarországon pár év alatt organikusan 7000 főre nőtt hazai közössége optimistán az utóbbi mellett teszi le a voksát. Meggyőzőek az érveik, stimmelnek a számaik és egyre többen haladnak jó irányban a FIRE úton, amely végén egy munkavállaló örökre kiléphet a mókuskerékből.
A „FIRE” dióhéjban
„Fire Independence and Retiring Early” – a pénzügyi függetlenség és a korai nyugdíjazás együttes elérésének célkitűzésére utaló angolszász kifejezés. A FIRE mozgalom tagjainak legfontosabb célja, hogy egy viszonylag kényelmes életszínvonal elérése után bevételeik minél nagyobb részét megtakarítsák és abból akkora vagyont halmozzanak fel, aminek hozamai biztosítják számukra a megélhetést.
Ki Bognár Balázs és miért érdemes rá hallgatni?
Bognár Balázs hazánk egyik legismertebb FIRE alakja, aki 36 éves korában önerőből nyugdíjazta magát. 2018-ban megalapította a hazai FIRE közösséget a Facebookon, ahol a tagok ingyenesen osztják meg egymással tapasztalataikat a témában.Nádházi Norbert, EQUILOR Wealth Office: A FIRE lét alapja a sikeres tőzsdei befektetés. Te mikor találkoztál először a pénz- és tőkepiaccal? Meghatározó volt az első élmény?
Bognár Balázs, FIRE Hungary: Konkrét dátum nincs a fejemben és a szüleim sem tudnak ezzel kapcsolatban pontos információt adni. De 18 évesen már volt értékpapírszámlám az egyik hazai brókercégnél. Arra pontosan emlékszem, hogy már egészen fiatalon gazdag akartam lenni vagyont akartam építeni, és folyamatosan azon töprengtem miként lehetséges ez önerőből.
„Emlékszem sokat gondolkodtam azon, hogy az akkori két számjegyű kamatokból milyen jól meg lehetne élni, ha nagyobb vagyonom lenne.”
Tőkeáttételes kereskedéssel kezdtem, sok akkori fiatal befektetőhöz hasonlóan, majd következett a forex, daytrade, de végül mind lemorzsolódott, maradt a hosszútávú részvénybefektetési stratégia.
NN: Mióta definiálod magad „valódi, tudatos” befektetőként? (ami a mai értékeid előtt és a FIRE elvek szerint megállja a helyét)
BB: Korábban számtalan – elsősorban technikai szemléletű – tőzsdei kurzust elvégeztem, ahol bár a tudásanyag befogadása mindig nagy hatással volt rám, a számok a gyakorlatban sohasem hozták a várt vagy ígért eredményt.
Egy idő után ezért elengedtem ezt a vonalat és autodidakta módon elkezdtem keresni a jövő vállalatait. A mai napig ebben hiszek, de már sokkal tudatosabban kutatok utánuk. Agyalok a potenciális jövőn, keresem a következő sztorikat és érvelek magamban a vállalatok ellen pro-és kontra.
„Ez nem klasszikus értelemben vett értékalapú befektetés, hanem intuíciókra, megérzésekre alapozott tudatos átgondolása a részvény vásárlásnak. A grafikonok, vállalati dokumentumok megismerése is fontos számomra, de nem ezen van a hangsúly.”
Szerintem utóbbi áll közelebb a valódi befektetéshez és vagyonépítéshez, de ez szubjektív.
NN: Ezek szerint te sem hozod a befektetések során az elvárt, hollywoodi sémát? Sokkal inkább egy kényelmes fotelben hozod meg a döntéseket, mintsem telefonnal a füleden kiabálj a brókereddel és másodpercről másodpercre figyeld a képernyőt.
BB: Abszolút, a kettő közül a kényelmes fotelre és egy finom kávéra szavazok. Minél több tapasztalatot szerzek a pénz- és tőkepiacon, annál inkább úgy érzem, hogy a hosszútávú portfóliókezelésben rejlik az igazi erő, legyen szó befektetési alapokról, ETF-ekről vagy akár egyedi részvényekről.
De gondolom ezzel egy HNWI és UHNWI portfóliókat kezelő vállalatnak nem sok újdonságot mondtam, ti ugyanebben hisztek.
NN: Természetesen igen, gyakorlatilag ennek szellemiségében hívtuk életre Magyarország első Wealth Office szolgáltatását, persze néhány exkluzív, kényelmi szolgáltatással kiegészítve. De kanyarodjunk vissza hozzád, nehogy azt gondolja az olvasó, hogy ennél jobb PR fogás nincs a tarsolyunkban (nevet).
BB: Rendben (nevet). Szóval nagyon örülök, hogy fiatalabb koromban viszonylag sok tapasztalatot szereztem az aktív kereskedésben. Szemmel látható pénzt nem hozott, sőt inkább buktam vele anyagi szempontból – viszont az is tanított, fontos lépcsőfok volt, most már így látom.
„Őszintén szólva örömmel és elismeréssel tekintek azokra, akik már tinédzserként megtakarítanak és elkezdenek befektetni, spekulálni.”
NN: Sok kritikus hang szerint pedig rossz irányba tereli a tinédzsereket a forex, kripto vagy éppen a daytrading? Egyesek úgy vélik túl nagy kockázatot vállalnak, amivel akár mindenüket is elbukhatják és sokat csalódhatnak, ami örökre nyomot hagyhat a lelkükben. Te, hogy látod ezt a kérdést?
BB: Szerintem az a legfontosabb, hogy elkezdték keresni a saját útjukat – ez pedig dicséretet érdemel és becsülendő. Talán elsőre nem mindenki jár jó úton, de majd tapasztalnak, tanulnak és egyre jobb esélyeik lesznek. Legalább elkezdték a vagyonépítést, a legtöbben egész életükben nem jutnak el még az elhatározásig sem, sajnos.
De van építő jellegű kritikám ennek a generációnak is, gondolom erre szerettél volna kitérni a kérdéseddel?
NN: Igen, halljuk a kritikát.
BB: Ahol óvatosságra inteném a fiatal titánokat, az a videókészítés és a tudásmegosztás. Persze nem lebeszélni szeretném őket a tartalomgyártásról, viszont azt javaslom csak arról készítsenek és osszanak meg információt, ami kapcsán 100 százalékban biztosak és többször precízen átszámoltak.
„Az utóbbi időben egyre több őszinte, jóindulatú, de szakmailag még nagyon éretlen próbálkozással találkoztam. Szerintem mindenki jól gondolja át, hogy mekkora felelősség a tartalomgyártás – főleg, ha az ezrekhez vagy tízezrekhez is elérhet gyorsan az internet korában. Aki pedig hibázik, az nemcsak magának, hanem másnak is jelentős károkat okozhat a FIRE-hez vezető úton.”
NN: Úgy tudom a saját FIRE portfóliód sem nyilvános, pedig elég tapasztalt befektetőnek számítasz. Jól érzem, hogy itt van összefüggés a fenti intelemmel?
BB: Jól. Korábban több esetben beszéltem konkrét tippekről, ötletekről vagy vállalatokról nyilvánosan, de manapság ezt tudatosan kerülöm. Bármiről szívesen elmondom a véleményem, bárkivel szívesen megvitatom az nézőpontját, de konkrét állást semmiben sem foglalok (melyik papírt vegyük vagy sem?)
Egyrészt nem látok a jövőbe, másrészt mindent csak a saját szempontomból tudok megítélni, ami másnak nem biztos, hogy megegyezik a hozam elvárásaival és kockázati preferenciáival.
NN: Említetted, hogy a jövő nagy cégeit keresed? Ha úgy érzed találtál egyet, akkor azt fundamentális vagy technikai oldalról kezded el megközelíteni?
BB: A vegyes elemzésben hiszek. Csak fundamentális elemzési szempontok szerint már szerintem nem lehet befektetni, mert a vállalatok jövője is sok esetben emocionális jelenségeken alapul. Kizárólag technikai elemzéssel pedig lehetetlen követni, megérteni a fúziókat, felvásárlásokat és egyéb külső hatásokat.
„Szerintem több stratégiával is lehet sikeres az ember, csak mindegyik más célhoz vezet.”
A FIRE léthez a vegyes elemzés vezet, amihez elvárt, szinte kötelező, hogy élvezd is, amit csinálsz. Én személy szerint több mint 25 éve élvezem a gondolkodást.
NN: Visszaugorhatunk kicsit oda, amikor komolyan elkezdtél megtakarítani? Hogyan kezdődött mindez? Valószínűleg lett egy jó állásod, ami erre lehetőséget adott. Rögtön bekattant, hogy spórolni kell, vagy csak később jött ez az igény?
BB: Már a főiskola alatt is tudatosan készültem arra, hogy fizetésem jelentős részét meg fogom takarítani és a tőzsdén fogom befektetni. Életem első fizetésének (80.000 Ft) a 100 százaléka a piacon landolt. Később, amíg a szülői ház kényelmét élveztem a fizetéseim 90 százalékának ugyanez lett a sorsa.
NN: Miként változott ez az arány később, amikor már minden kiadásodat magad fizetted? (albérlet, rezsi, élelmiszer, stb.)
BB: a saját megtakarítási rátám mindig 35-60 százalék között volt. Ügyeltem rá, hogy egy rosszabb hónapban is legalább a fizetésem egyharmadát képes legyek megtakarítani, a célkitűzésem pedig mindig az volt, hogy optimális esetben többet takarítsak meg, mit amennyit költök. A megtakarított pénz pedig menjen egy értékes vállalatban, ahol nekem kezd el dolgozni.
„Itt a motivációm az volt, hogy 35-40 éves koromban családom legyen és befejezhessem a munkát, kiszálljak a mókuskerékből.”
NN: Mi történt, amikor előbbre léptél a karrierlétrán? Hozzáigazítottad mindig a költéseid arányát a magasabb fizetéshez? Gondolom erre ügyeltél.
BB: Ez alapelvárás volt, amit sikerült is túlteljesítenem. A karrierem jó haladt előre, amivel a bevételeim szemmel láthatóan nőttek, az életszínvonalamon viszont csak minimálisan emeltem. Végül a megtakarítási arányomat sikerült 60-70 százalékra emelni, ami albérlet, rezsi és egyéb költségek mellett meglehetősen jó szám szerintem.
„A magyar lakosság jelentős részével szemben tehát nem annyit költöttem, mint amennyi bevételem volt, hanem annak felét vagy harmadát – ez volt a siker titka.”
Félreértés ne essék, mindez nem arról szólt, hogy remeteként éltem: jártam szórakozni, drága biciklim volt, és nyaralni is voltam, de mindig megfontoltam mit, mikor és hol veszek meg. Szóval nem nyomorogtam: volt ebben az időszakban egy szupersport motorom és egy kisebb, nyitott tetejű sportautóm is.
NN: Mikor találkoztál először a FIRE-el? A 90’ években erről nem létezett hazai forrás. Külföldi sajtóban olvastad, videót láttál róla vagy netán nyaralás során említette valaki?
BB: Ez egy nagyon érdekes momentum az életemben, ugyanis sokáig semmit sem hallottam a FIRE mozgalomról. 2014-ben „nyugdíjaztam magam”, de akkor még mit sem tudtam a FIRE-ről. Egyszerűen tartottam magam az alapelvhez, hogy többet takarítsak meg, mint költök és idáig jutottam. A FIRE-ről első alkalommal csak 2017-ben hallottam.
NN: Ezek szerint hamarabb lettél FIRE, mintsem tudtad volna mit jelent az? Gyakorlatilag feltaláltad a FIRE-t, csak nem tudtad, hogy már évtizedek óta létezik külföldön.
BB: Ahogy mondod, ezen én is rendkívül jót szórakoztam korábban. Jólehet, ez elég ironikus, de így történt. Ott ültem egy hazai előadáson, ahol szó volt erről és azt gondoltam: „helló, hát ez én vagyok”.
„Őszintén szólva a lelkem mélyén először kicsit szégyenkeztem miatta, de hamar rájöttem, hogy ennél biztosabban semmi sem bizonyíthatja, milyen egyszerűek a FIRE alapelvei – bárki megértheti és elsajátíthatja azokat könnyűszerrel.”
Persze, ha van, aki segít az első lépéseknél, akkor az nagy előny lehet. Nekem is jól jött volna és megkímélt volna rengeteg drága hibától, amire magamtól jöttem rá, illetve jó lett volna erről másokkal beszélgetni.
Ez motivált 2018-ban, amikor útjára indítottam a FIRE Csoportot a Facebookon.
NN: 2014-ben lettél FIRE, tehát a 2008-ban kezdődött piaci negatívumok már szemmel látható vagyonnal értek el téged a piacokon.
BB: Nagyon nehéz időszak volt a tőzsdén, volt olyan banki papír a portfóliómban, ami több mint 80 százalékot bukott a korábbi piaci árához képest. Emlékszem többször eladtam és már vissza is vettem, de csak esett, esett és esett még tovább – lelkileg nagyon megterhelő, ám igen tanulságos időszak volt számomra.
A kisebb-nagyobb hullámokhoz persze ekkor már régen hozzászoktam, de ebben a válságban maga a korábbi elvem sérült, magát a részvényárfolyamokhoz való hozzáállásomat kellett újra definiálni.
Végül, a piac legalján körül még eladtam az alsó-középkategóriás autóm, aminek árát betoltam a fent említett banki papírba, mert hittem a vállalatban. A döntésnél a fél baráti köröm és a családom nagy része is hülyének nézett, de nekem lett igazam – ma tízszeresét éri a papír.
NN: Hogyan élted meg a válságot a magánéletedben?
BB: Sajnos a munkahelyi leépítések engem is érintettek, elveszítettem az állásom. Pánikra azonban nem volt okom, még az extrém mértékű árfolyamesések ellenére is majdnem FIRE voltam – ha nem nézzük a szigorúbb, 4 százalékos szabályt.
„Akkoriban úgy számoltam, hogy ha 10 százalék hozamot hoznak évente a részvényeim, akkor elleszek az addigi portfólióm hozamaiból.”
Viszont még csak 30 éves voltam, még túl fiatal ahhoz, hogy „nyugdíjazzam magam”. Ráadásul a lelkem mélyén még több pénzre, alaptőkére és vagyonra vágytam. Nemcsak éppen akartam FIRE lenni (LEAN fire), hanem nagyon (FAT fire).
Végül „még utoljára” visszatértem tehát a munka világába, hogy tovább építsem a tőkém.
NN: Némi Las Vegas-i kitérő után, ha helyesek a pletykák.
BB: Ez a fenti dilemma alatt történt, 6 hónapig tényleg Las Vegasban éltem és pókereztem. Persze nem hobbiból vagy szórakozásból, hanem profikkal, szemmel látható téttel – kint ebből éltem.
Amiben kevésbé szoktak jól informáltak lenni a források, az a tény, hogy milyen megterhelő, kemény életforma ez, hiszen rendkívül nagy koncentrációt igényel. Kiváló tapasztalatszerzési lehetőség volt egy csodálatos városban, de nem az én világom hosszútávon. Így hazajöttem és folytattam, amit már elkezdtem.
NN: Nem érezted úgy, hogy elbuktad a korábbi szabadságodat a munkába állással?
BB: Teljesen más gondolatok kavarogtak a fejemben ebben az időszakban. Talán meglepő, de itt kezdett el igazán motiválni a karrierépítés, a vállalati előrelépés és a jelentős mértékű fizetésemelés lehetősége.
„A kiadási oldalt optimalizáltam, a fókusz már a bevételi oldal növelése volt, másoknak is ezt javaslom.”
Jó munkahelyem volt, elégedett voltam. Egyedül dolgoztam, sem hazai főnök, sem beosztottam nem volt, csak hoztam a tervszámokat, megtakarítottam és minden ment az éppen fellendülőben lévő bikapiacra – értékes vállalatok részvényeiben, hogy nekem dolgozzon a pénz.
NN: Hogyan hoztad meg a végső döntést, hogyan lettél FIRE?
BB: Igazából maga az élet is besegített kicsit, mert olyan vezető alá kerültem, akivel nem volt zökkenőmentes a viszony. Felmondani nem akartam, de eldöntöttem hogyha felmondanak, akkor belevágok az új útba. A számaim már ekkorra már megvoltak – a szigorúbb, 4 százalékos szabály szerint is.
NN: Gondolom itt már a motivációd sem volt akkora, mint korábban.
BB: Jól látod, ez egyébként egy örömteli, de mégis nagyon furcsa érzés… Ebben az időszakban volt olyan nap, amikor a havi fizetésem, vagy annak többszörösével változott a portfólióm értéke. Egyszer fel, aztán meg lefelé, ez a hullámvasút óriási. Csak egy példa: ha egy 100.000.000 forintos részvényportfólió akár naponta 1-2%-ot mozog fel vagy lefelé, ez 1-2 millió forint változást jelent, naponta, ezt megérteni, és megszokni elég nehéz.
NN: A szüleid, családod és baráti köröd miként élte meg mindezt? Gondolom többen tudták, hogy ekkor már jelentős vagyon felett diszponálsz.
BB: Szüleim konzervatív beállítottságúak, nekik a tőzsde a hazárdjátékosok és szerencselovagok terepe – Las Vegasról nem is beszélve.
„Ebben a tekintetben tehát nagyon nehéz helyzetben voltam, kihívás volt kommunikálni feléjük a FIRE-t. Hasonló volt a szituáció a párkapcsolatok és a barátok esetében is.”
„Őszintén megvallom – nekem ez volt a legnehezebb kihívás az úton. Most a FIRE Csoportban és a FIRE találkozókon is mindig felmerül a téma, itthon tabu téma a pénz, a befektetés, vagy a fizetés.”
NN: Végül elfogadták, hogy 36 évesen nyugdíjas leszel?
BB: Ez nem egy olyan dilemma, mint amikor az autód, házad vagy a kabátod színén megy a vita, mert a környezeted egyszerűen strukturális, zsigeri szinten nem érti a szituációt. Ahelyett, hogy örülnének a sikereidnek, elkezdenek lebeszélni az útról.
„Emlékszem, amikor átléptem „Az első 100 milliót” akartam egy bulit szervezni, és mindenki lebeszélt róla, nagyon szomorú voltam.”
Jót akarnak neked, óvni akarnak, de attól még rosszul esik, nehéz megélni, hogy nincs, aki melléd álljon – pedig egy ilyen esemény inkább ünneplésre adna okot, mintsem vitára.
.
NN: Megjelent egy könyved „Az első 100 millió.” címmel. Ennek ötlete honnan jött és mi motivált a megírásában?
BB: Örülök, hogy helyesen idézted a könyv címét. A könyv ugyanis az olvasó első 100 milliójáról szól, nem rólam. Arról, hogy az olvasó miként tudja elkezdeni a megtakarítást, befektetést, vagyonépítést, és hogy megértse, egy elsőre óriásinak tűnő szám mégis simán „összejöhet” 10-20 év alatt. Ilyen összeg már biztos anyagi hátteret jelent, akár egy megélhetést is. Bár ez már 2 éve volt, azóta az infláció miatt talán a 200 milliót kellene megcélozni, sajnos…
„A felismerés 2017-ben jött, többen megjelentek itthon is, akik elérték a FIRE-t. Érdekes, hiteles embereknek tűntek, utána olvastam, és rájöttem, hogy „ez én vagyok”. Elkezdtem velük ismerkedni, találkozókra járni.”
Leginkább az lepett meg, hogy nagyobb vagyonnal rendelkező emberek Magyarországon a nyilvánosság elé mernek állni, és elkezdenek őszintén beszélni pénzről, az életútjukról, ez számomra megdöbbentően pozitív volt.
Ráadásul örültem annak is, hogy végre volt egy olyan közeg, ahol lehetett erről beszélni.
NN: Ezt értem, de miért írtál könyvet, ha már több is készült a témában?
BB: Igazság szerint egy idő után azt éreztem, hogy még ennél a csapatnál is kissé előbbre járok az úton. Több olyan kérdés, probléma merült fel az előadásokon vagy a találkozókon, ahol láttam, hogy még az előadók is bizonytalanok kissé – én pedig már túlvoltam ezek megoldásán.
Ekkor kezdődött el bennem megfogalmazódni a csoport, majd a könyv ötlete.
NN: Gondolom ez volt az a pont, ahol elkezdted magad mélyen beleásni a FIRE elméletébe és gyakorlatába?
BB: Ahogy mondani szokás: „kiolvastam az internetet”. Komolyra fordítva a szót: olvastam „visszamenőleg” FIRE anyagokat, felkutattam a hazai blog- és vlogvilágot, valamint a jelentősebb nemzetközi szakmai anyagokat is feldolgoztam.
Eközben meglepően tapasztaltam, hogy egyre többen érdeklődtek irántam és olykor kérdezték, hogy jövök-e a következő találkozóra, előadásokra. Nekem sajnos nem volt senki, akitől tanulhattam vagy „követhettem” volna, hiszen 20 éve még internet sem volt, a visszajelzések bátorítottak, hogy másoknak mutassak utat, könyvet írjak, és kiálljak az életutammal a nagyközönség elé.
NN: Nem voltak aggályaid, hogy a nyilvánosság elé lépsz? Lett volna rá okod, hiszen a szüleid, családod és barátaid is szkeptikusan fogadták a korábbi döntésedet.
BB: Dehogynem, hiszen addigi tapasztalataim szerint szinte senki sem értette meg pontosan a motivációimat és céljaimat. Ha valakinek beszéltem a vagyonom keletkezéséről, jellegéről vagy méretéről, akkor csak addig jutott, hogy (szerinte) „gazdag vagyok”.
„Egyébként a FIRE lét egyszerű, helyes és gyors bemutatására még máig nem találtam meg a megfelelő formulát, ahol egy mondatban el tudnám mondani mindenkinek, hogy mivel foglalkozom.”
Ráadásul sokan egyszerűen képtelenek megérteni, hogy nem felvágni szeretnék a sikereimmel, hanem motiválni másokat és segíteni őket a saját céljaik elérésében. Persze a megbecsülés, pozitív visszacsatolás nyilván nekem is jól esik, és jó érzéssel tölt el mindig.
NN: Innen jól látható út vezetett a FIRE Csoporthoz. Mikor hoztad létre és mikor volt az első FIRE találkozó?
BB: A FIRE Hungary Csoport 2018 novemberében jött létre és 30 napon belül 100 fős lett, organikusan. Akkor még nem is gondoltam, hogy eljön az idő, amikor 7000-nél fog járni a mutató.
Az első találkozó is jól sikerült, meglepetésemre már 8-an vettünk részt rajta. Szintén sohasem gondoltam volna, hogy egyszer 60 fölé megy a FIRE találkozók száma. Szerintem ezek a találkozók adják a legtöbbet az embereknek, tudnak találkozni másokkal is, akik még az úton járnak, illetve mindig van 1-2 résztvevő, aki már megél a befektetései passzív hozamából, őket mindíg faggatják, akár ingatlanból, részvényekből, vagy vállalkozásból épült fel a portfólió.
NN: Egy csapásra a FIRE iránt érdeklődő közösség középpontjában találtad magad. Sokak példaképe lettél. Hogyan élted meg mindezt?
BB: A legfurcsább az volt, hogy 2018-19-ben a csoportban engem faggattak – nem tanulni, okulni, tapasztalatot szerezni jöttek sokan, hanem konkrét tippeket, tanácsokat vagy jövőbeli trendeket vártak tőlem. Ettől pedig már akkor is részlegesen elzárkóztam, mára pedig teljesen, nem vagyok se jós, se elemző. Én szimplán a „keress többet, költs kevesebbet, fektess be okosan, és idővel szabad életet élhetsz” elvet képviselem, egyébként ez a nemzetközi mozgalom alapelve is.
„Egy egyszerű befektető vagyok, aki évtizedek óta kevesebbet költ, mint amennyit keres – a megtakarításait pedig értéket teremtő vállalatokban helyezem el.”
Akkor és most sem konkrétumokat akarok átadni (főleg nem pénzért!) – az elvet, a logikát szeretném népszerűsíteni, amiben hiszek és ami nekem is jólétet, szabadságot biztosít. Erről szól a FIRE Csoport, hogy ezekről beszélgessünk.
NN: Találkoztál FIRE szkeptikusokkal az elmúlt években? Ha igen, akkor milyen kritikát fogalmaznak meg a FIRE kapcsán és milyen érvekkel cáfolsz?
BB: Alapvetően háromféle emberrel szoktam találkozni. Az első az örök szkeptikus, akik soha semmiben sem hisznek és alapvetően pesszimisták, nemcsak a FIRE, hanem maga az élet kapcsán. A második típus kifejezetten rosszindulattal közelít, már a kérdésekből látszik sok esetben, hogy irigyen, hátsó szándékkal és támadó jelleggel teszik fel a kérdéseket.
A reakció mindkét esetben ugyanaz: pár percig próbálkozok, és ha nem látom az „érdeklődő befogadást”, akkor elterelem a témát. Az örök szkeptikusokat a pesszimizmusuk miatt úgysem lehet meggyőzni, a rosszindulatú emberekkel pedig nem érdemes beszélgetni, érvelni meg nem tudnak és nem is akarnak, főleg szakmai alapokon.
„A harmadik típus az, akinek újdonság az egész, és csak „simán nem hiszi el”, vagy megdöbben. De kérdez, érdeklődik. Ők általában értékes, értelmes és intelligens emberek, akiket a tények meggyőznek, rájuk érdemes időt szánni, bennük megmozdul valami, aztán fél év múlva már lelkesen beszélnek a portfóliójukról 😉 „
NN: Volt kirívó, kellemetlen eset, amire kifejezetten emlékszel?
BB: Egy korábbi FIRE találkozón megkaptam, hogy biztosan csak kitalálom a számaim, ezért megmutattam mobilon a portfóliómat az asztaltársaságnak. Az örök szkeptikus persze nem volt rest azt állítani, hogy ilyen mobilra optimalizált grafikonokat és táblázatokat lehet hamisítani is.
Azóta nem foglalkozom az ilyen beállítottságú emberekkel, csak az időmet rabolják.
NN: A könyved, az értékeid és az általad felépített közösség azt sugallja, hogy bárkiből lehet ma Magyarországon FIRE. Motivációs szinten egyetértek ezzel a megközelítéssel, de ha reálisan nézzük, akkor szerinted a társadalom hány százalékának lehet mindez potenciális út?
BB: Igen ,sajnos ez kemény kérdés. Tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon milyen fizetések, életkörülmények vannak, sokat olvasok a témában, találkozok emberekkel. Nyilván 100 vagy 200 ezres nettó fizetésből nehéz megtakarítani, még vidéken, egyedül élve is. Van akinek fél millióból is nehéz.
De több százezres havi nettó bevételből már azonnal megteheti az első lépést a FIRE út felé, mert jó fizetésből él, csak talán nagyobb lábon, mint indokolt lenne – FIRE szempontból.
Itthon belőlük sok van, csak nálunk berögződött a „pont annyiból élünk, amennyit keresünk” elv.
Ha pedig nincs meg a kellően magas fizetés, akkor az első lépés a bevétel növelés, azaz tanulás, karrier lépés vagy váltás. Én egyébként is a bevétel növelést tartom a legfontosabbnak, a kiadás csökkentést csak olyan mértékben, ami nem megterhelő, nem jár túl sok lemondással. A befektetés részét persze azonnal el kell kezdeni, de az első években, vagy az első pár milliónál még úgysem a hozam fog számítani, hanem a munkából szerzett megtakarított pénz.
"Egy dologban azonban biztos vagyok: sokkal többeknek elérhető ez az út, mint elsőre gondolnánk. Kérdés, hogy van-e hozzá elég elhivatottság és kitartás, és megteszik-e a kezdő lépéseket."NN: Sokat utazol mostanában, hogyan viszonyulnak nemzetközi szinten a FIRE léthez? Ha például egy asztaltársaságnál azt mondod, hogy FIRE vagy, akkor értik miről beszélsz?
BB: Sokkal jobb az arány, mint Magyarországon. Legutóbb például éppen egy hajón, nemzetközi társaságnál merült fel a „ki mivel foglalkozik” téma, és a társaság 70-80 százaléka értette, hogy miről beszélek. Egészen meg is lepődtem, de persze már tudom, hogy külföldön ez egy közismert mozgalom.
NN: Találkoztál már másik FIRE-el utazás alkalmával?
BB: Igen, sok esetben futottam már ebbe bele, bár jellemzően nem az én generációm tagjaival találkoztam, hanem 50-60 évesekkel. Akár eladott saját cég értékét befektetve, vagy alkalmazottként elérve, hiszen nyugaton más a nyugdij rendszer, ott a cégek is hozzátesznek, illetve a nyugdíjra elvont pénzeket befektetik, meg persze a tőzsdei befektetés is a hétköznapi emberek hobbija.
NN: Mensa HungarIQa tag vagy, ezt viszonylag sokan tudják rólad. Mit gondolsz, magasabb intelligenciával jobb eséllyel lehet valaki FIRE? Látsz itt összefüggést?
BB: Szerintem lehet összefüggés, bár a FIRE elveinek megértéséhez a józan paraszti észen kívül biztosan nem kell több. Az intelligens ember nyitottabb az új ismeretek, dolgok és tapasztalatok megszerzése iránt, ami a FIRE kapcsán nagy előny lehet. Ha elsőre „fél” a tőzsdétől, akkor kutat, olvas, információt szerez.
NN: Mit szólnál az interjú végén egy rendhagyó, csattanós kérdéshez?
BB: Akkor dobsz bele a mélyvízbe, amikor már azt hittem túl vagyunk a nehezén (nevet). Vágjunk bele, hadd csattanjon a vége!
NN: Potenciális Wealth Office ügyfél vagy, hiszen a belépési limitünket a beszélgetés alapján eléred. Ezzel az összeggel nálunk vagy akár külföldön is szívesen fogadnának. Egy Wealth Office tanácsadón keresztül egyedi, máshol el sem érhető befektetési lehetőségekhez (magántőke, zárt ingatlanalap vagy intézményi befektetések) és exkluzív kényelmi szolgáltatásokhoz férhetnél hozzá.
„Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz a Wealth Office szolgáltatásról és miért nem vagy valahol portfóliókezelt ügyfél? Csak őszintén, jól bírjuk a kritikát és a legtöbbször igyekszünk belőle tanulni.„
BB: Ez valóban nem egy szokványos interjúkérdés, de belevágtunk, ezért őszintén elmondom pro- és kontra a véleményem a kérdésről.
„Az Equilor Wealth Office eredmény- és sikerdíjorientált megközelítése nagyon szimpatikus a számomra. Nincs fix díj, tehát abból a sikerből részesültök, amit ti hoztok össze az ügyfélnek. Gyakorlatilag együtt sírtok-nevettek az ügyféllel.”
A legtöbb helyen sajnos nem ezzel találkozom, hanem indokolatlan fix költségekkel, ami szerintem nem sarkalja és motiválja eléggé a tanácsadókat, privát bankárokat. Másoktól is ezt hallom. De ez nálatok nem így van, ez a pozitív oldal.
NN: Jöhet tehát a feketeleves … a negatív oldal.
BB: Őszintén szólva nincs se feketeleves, se negatív kritika. Egy semleges tény van, miszerint tudom, imádom kezelni a saját pénzem és élvezem, hogy hónapról hónapra új részvények, vállalatok után kutathatok. Megtehetem, mert kicsit már talán értek a pénzügyekhez, rengeteg időt szántam rá és sokféle tapasztalatot szereztem a piacon. Én ezt szeretem csinálni, nekem ez hobbi.
"Abszolút hiszek a hosszútávú portfóliókezelési szemléletben, és akinek nem áll rendelkezésére sok tapasztalat, vagy csak egyszerűen nem érdekli a befektetések és pénzügyek világa, esetleg nincs rá ideje, mert például a saját cégével foglalkozik, annak semmiképpen sem ajánlom, hogy nagyobb vagyonnal kezdjen el kísérletezgetni a pénz- és tőkepiacon."„Számukra mindenképpen azt javaslom, hogy bízzanak meg egy hozzátok hasonló, pusztán sikerdíj alapú, profi vagyonkezelőt.”
Ha egyszer odajutok, hogy már nem fogom élvezni a vagyonom kezelését, akkor én is ezt az utat fogom választani … a profikra hagyom fejfájást, én meg élvezem az életet és a hozamokat
