1%, 1 milliárd, 10 hét
Jelen interjú Dobó Istvánnal, az Equilor Wealth Office igazgatójával és dr. Bordás Robin ügyvéddel, adótanácsadóval készült. A beszélgetés apropója, hogy 2026. október 6-án megjelent a vagyonadó törvénytervezete; 35 szakasszal, kötött értékelési szabályokkal és fontos határidőkkel.
Ebben a beszélgetésben végigmegyünk azon, hogy a vagyonadó kit érint, hogyan kell majd kiszámolni az adóalapot, milyen kedvezmények jöhetnek szóba, hol sántít a rendszer, és mit lehet ebből a helyzetből józanul előkészíteni. Külön hangsúlyt kap a nem tőzsdei cégek értékelése: a magyar vagyonadó sorsa jó eséllyel ezen a képleten fog eldőlni. Felhívjuk a figyelmet, hogy egyelőre tervezetről van szó, és a társadalmi egyeztetés nemrég zárult, így a végleges szöveg ettől eltérhet.
1. kérdés: Mi a tervezet lényege és kit érint?
BR: A legfontosabb hír nem a kulcs, hanem a naptár. A törvény 2026. december 15-én lépne hatályba, az első adókötelezettség viszont a 2026. december 31-i vagyoni állapot alapján keletkezne; a bevallás és a fizetés határideje 2027. augusztus 31. Vagyis az első értéknapig nagyjából tíz hét van hátra, miközben a társadalmi egyeztetés zárónapján még nem tudhatjuk, mi lesz a végleges szöveg.
A paraméterek: 1% az adóalap 100 milliárd forintig, 1,5% a felette lévő részre. Az adóalap a nettó vagyon – a vagyonelemek értéke mínusz az igazolt tartozások –, csökkentve az 1 milliárd forintos küszöbbel, amely adóalanyonként jár. Adóalanyok a belföldi magánszemélyek (világszintű vagyonra), a külföldiek (magyar ingatlanra és magyar társasági részesedésre), valamint a vagyonkezelési adóalanyok: bizalmi vagyonkezelés, magánalapítvány és külföldi megfelelőik. Fontos, hogy az illetőség szabályai eltérnek az szja-ban megszokottól – aki abból indul ki, hogy az szja-illetősége automatikusan irányadó lesz, rosszul kalkulál.
A nagyságrendekről: a hatásvizsgálat mintegy többezer adóalanyt azonosít, és négy évre összesen 800 milliárd forint bevételt vár. Ez évi nagyjából 200 milliárd forint, átlagosan 13 millió forint éves adó. Mindez 1%-os kulcson körülbelül 1,3 milliárdos átlagos adóalap, vagyis nagyjából 2,3 milliárd forintos átlagos nettó vagyon.
Ez a számítás megmutatja, kiről szól valójában a jogszabály. A kormány saját modellje nem néhány tucat szupergazdagra, hanem egy 2–3 milliárdos sávban lévő, széles tulajdonosi rétegre épül, jellemzően olyan családokra, ahol a vagyon zöme egy működő cégben és néhány ingatlanban van.
DI: Robin által említett hatásvizsgálat 15 000 magánszemélyt és 2 000 vagyonkezelési adóalanyt vesz számításba. Mindemellett érdemes figyelembe venni, hogy a különböző statisztikák szerint körülbelül 50-65 ezer ügyfélszámlát tartanak nyilván a hazai privátbanki szolgáltatók. Egy befektető több szolgáltatónál is vezethet számlát, így a privátbanki klubba ennél kevesebben tartozhatnak, mintegy negyvenezer fő, akik átlagosan 200 millió forint értékű számlapénzzel és értékpapír állománnyal rendelkeznek. A Wealth Office szolgáltatást igénybe vevők körében nagyobb a vagyonadó koncentráció az egymillió eurós belépési limit miatt, de általánosan elmondható, hogy akinek a privátbanki vagyonkezelésbe bevont állománya meghaladja a kétszáz millió forintot, ott egy családi ház, nyaraló, műtárgy és vállalkozás értékével növelve az egymilliárdos küszöbérték „megugrása” reális lehet.
Éppen ezért általános bizonytalansággal találkozunk a piacon a privátbanki ügyfelek körében: szenvedélyesen vizsgálják a részletszabályokat, több helyről véleményt kérnek és keresik a maguk egyedi helyzetére a válaszokat, a néha egészen különleges élethelyzetkere. A potenciális vagyonadó-kötelezettek körében egy kettőséget látunk, az információgyűjtési szakaszban egyfajta kivárás is tapasztalható, hisz sok még a tisztázatlan kérdés.
Nem a hozam az egyetlen mércéje a jó vagyonkezelésnek, hanem az is, hogy mekkora nyugalmat, biztonságot és szabadságot biztosít. Egy jó vagyonkezelőnél az eredménynek kell lenni az alapnak, és erre épül a plusz, ami megadja a „hűha” élményt. A mostani időszak is pont erre reflektál, az ügyfelek maguk mellé egy megbízható partnert keresnek, akire szakértőként tekintenek, és támogatja őket a vagyonadó világába megfelelően belépni – a tőzsdék teljesítménye most kisebb súlyt kap a beszélgetések során.
2. kérdés: Hogyan kell értékelni az egyes vagyonelemeket?
BR: A főszabály a december 31-i piaci érték, devizában az MNB év végi árfolyamán. A pénzügyi eszközöknél ez nem okoz vitát: bankszámla év végi egyenlegen, tőzsdei részvény záróárfolyamon, befektetési jegy nettó eszközértéken, biztosítás visszavásárlási értéken, kriptoeszköz az év végi záróáron.
Belföldi ingatlannál kötött a sorrend: 12 hónapon belüli független ügylet értéke; 1–10 éve szerzett ingatlannál az indexált vételár; a NAV tömeges értékelési modellje; végül független szakértői értékelés. Ez okozhat meglepetéseket – egy nyolc éve, 180 millióért vásárolt budapesti lakás indexálva ma bőven 300 millió fölött lehet. Az értéknövelő beruházást csak bizonylattal lehet érvényesíteni, a szokásos karbantartás nem számít; 500 millió forint felett igazságügyi szakértő kell, legalább két módszerrel.
Az ingóságoknál a mentesség szűk: a személyes használatú tárgyak kiesnek, de a 3 millió forint feletti műtárgy, gyűjtemény és ékszer, valamint a 10 millió forint feletti jármű adóköteles. Érdemes tudni, hogy a vagyonelem fogalma nem áll meg a klasszikus tulajdonnál: biztosítási jogok, opciók és más szerződéses jogosultságok is bekerülnek, függetlenül az átruházhatóságtól, sőt attól is, hogy az érték realizálódott-e.
DI: Idekapcsolódva lép be a tágan értelmezett diverzifikáció fogalma, ami túlmutat egy értékpapírszámla egyenlegén. Eddig is kiemelt jelentőséget tulajdonítottunk ennek az edukáció területén, hisz bármikor jöhet egy olyan hatás, amely az általunk kedvelt eszközosztály felülsúlya, vagy akár kizárólagossága megkérdőjeleződik.
Az ingatlanok területén találkozhattunk már Airbnb korlátozással, vagy kamionos büfé forgalomcsökkenésével kerülő útvonal kialakítása miatt, kriptoeszközökkel történő kereskedés korlátozásával, vagy más egyéb indikátorokkal. A számszaki részen túl az egyes vagyonelemek értékelése más aspektusból is fontos lehet, amit mindenkinek fel kell tennie magának. Jól van kialakítva a portfólióm, hogyan tudom a jövedelmezőséget növelni, hogy a vagyonadó kötelezettéget teljesíteni tudjam? Biztosan megfelelő kamatszinten történik a likvid vagyon kezelése? A nagyértékű ingatlanok, vízi járművek vagy más vagyontárgyak értékesítési lehetőségei miként alakulhatnak a közeljövőben? A biztosításom, műtárgyam, vagy más kevésbé likvid eszköz megfelelő hozamot produkál, illetve ezek értéke után a vagyonadó fedezete biztosítható más eszközcsoportból?
Egy biztos, talán a korábbi időszakokhoz képest nagyobb figyelmet kell fordítani a lakosság tulajdonában levő 20 ezer milliárd forint nagyságrendű készpénz, folyó- és betétszámlákon tartott állomány termőbbre fordítására. És ha nincs ehhez megfelelő szakértelmünk, vagy tapasztalatunk, ilyenkor léphet be egy vagyon- és portfóliókezelő, amely egy jól megfogalmazott befektetési politika alapján leveszi a döntést a vagyon tulajdonosának válláról.
Valószínűsíthető, hogy a közeljövőben felértékelődik a professzionális vagyontervezés szerepe: az ügyfeleknek át kell tekinteniük, milyen vagyonelemeik vannak, hol vannak, milyen tulajdonosi struktúrában, mennyire likvidek, és milyen finanszírozási kötelezettségek kapcsolódnak hozzájuk.
3. kérdés: Hogyan kell értékelni egy nem tőzsdei céget?
BR: Itt dől el minden, mert a hatásvizsgálat szerint az adóalap túlnyomó része céges részesedésekből jön. A tervezet kötött képletet ad:
V = (ST + 2 × H) / 3, majd szorozva a tulajdoni hányaddal,
ahol ST az utolsó lezárt év saját tőkéje a tervezet szerinti korrekciókkal (súly 1/3), H pedig az utolsó három lezárt év adózott eredményének átlaga, osztva 15%-os tőkésítési rátával (súly 2/3).
Ez pontosan a svájci Praktikermethode szerkezete – egyharmad eszközérték, kétharmad jövedelemtermelő képesség –, vagyis a jogalkotó valóban a svájci modellt vette alapul, ahogy azt lehetett sejteni. Gyakorlatban a 15%-os ráta azt jelenti, hogy minden 100 millió forint átlagos adózott eredmény körülbelül 444 millió forinttal növeli a cég értékét.
Néhány példa, mit csinál a képlet: 1 200 millió saját tőke és 240 millió átlageredmény mellett 1 467 millió; ugyanez nulla eredménnyel 400 millió; 3 000 millió saját tőke nulla eredménnyel 1 000 millió; egy 200 millió saját tőkével alapított induló cég pedig 67 millió forint.
A korrekciók közül a legfontosabbak: a rejtett tartalékot (a befektetett eszközök piaci és könyv szerinti értéke közötti pozitív különbözetet) hozzá kell adni a saját tőkéhez, megalapozott becslés hiányában 15%-kal csökkentve, és ezt könyvvizsgálónak kell felülvizsgálnia, majd 30 napon belül jelenteni a NAV-nak és a tulajdonosoknak. A mérlegfordulónap után jóváhagyott osztalék csökkenti a saját tőkét. A kisebbségi levonás 33–50% közötti részesedésnél 25%, 33% alatt 30%. Holdingnál – ha az eszközök legalább 90%-a leányvállalati részesedés – az eredmény nem számít, csak a saját tőke.
A jogpolitikai indokolás véleményem szerint védhető. A 8/2010. (I. 28.) AB határozat után (amiben az AB rögzítette, hogy egy vagyonadónál elvárás az egyértelmű, megbízható és objektív módszer a forgalmi érték megállapítására) a jogalkotó nyilvánvalóan objektív, kiszámítható, önadózással is működtethető adóalapot akart. Egy kötött képlet nem követeli meg, hogy minden családi vállalkozásra egyedi cégértékelés készüljön, az adózó előre ki tudja számolni a kötelezettségét, az adóhatóságnak pedig nem kell több ezer egyedi értékelési vitát lefolytatnia. Ez a tervezet legnagyobb erénye.
DI: A cégtulajdonosok a cégértékelés során különösen nehéz helyzetben vannak, egy jelentős adminisztrációs teher mellett osztalékkényszer is kialakulhat. Sok vállalkozó az évek során nem vett fel osztalékjellegű jövedelmet, hanem azt a szervezetben bennhagyva, értéknövelő beruházásokat hajtott végre. Felmerül a kérdés, ha a vállalkozás értéke után számított adó arányaiban a tényleges tulajdonos likvid tartalékát jelentősen megterheli, úgy a beruházás helyett az osztalék-kivét nagyobb preferenciaként jelenhet meg.
Egy vállalkozó esetében a vagyonadó akkor is fizetendő lehet, ha az adott évben a cég nem termel elég szabad pénzt, így ez tovább bonyolítja az adó fedezetének biztosítását. Itt ismételten azt látom, hogy minden esetben érdemes a többi eszközosztály szerepét megvizsgálni a portfólióban, ezzel együtt a likviditás felértékelődése mellett kiszámítható, de a betéti kamatoknál magasabb hozampotenciállal rendelkező eszközök irányában érdemes fordulni, főleg, ha a nyereséget adómentes formában is el tudjuk érni, például minden évben nyitott Tartós Befektetési Számlákon (TBSZ).
4. kérdés: Hol sántít ez a képlet, és mit kellene rajta javítani?
BR: Az objektivitásnak ára van, azaz a képlet szerinti érték és a valós piaci érték szétválhat. Több szerkezeti probléma is látható.
Például hiányzik a nettó eszközérték alsó korlátja, ami talán a legsúlyosabb hiányosság. A svájci modellben, amelyet a tervezet egyébként szinte szó szerint átvesz, van egy alapvető biztosíték: a képlet eredménye nem lehet alacsonyabb a működés folytatása melletti nettó eszközértéknél; éppen azért, hogy egy jelentős vagyont birtokló cég ne értékelődjön le szinte nullára pusztán azért, mert egy időszakban nem termel nyereséget. A magyar tervezetben ez a korlát nem jelenik meg (és hogy nem véletlen kihagyásról van szó, azt az induló cégekre vonatkozó szabály mutatja: ott a hozamérték kifejezetten nulla, vagyis egy 200 millió forintos saját tőkével alapított cég 67 millió forintot ér. Ugyanez történik minden vállalkozással, amelynek a hároméves átlageredménye nulla körül van: a saját tőke kétharmada eltűnik az adóalapból).
Továbbá nagyon fontos körülmény, hogy nincs érdemi ellenbizonyítás. A 8/2010. AB határozat lényege nem az volt, hogy a jogalkotó ne használhasson normatív értékelést, hanem az, hogy a bizonytalanság kockázatát nem háríthatja egyoldalúan az adózóra. A tervezet ad bizonyos kiutakat, de ezek elsősorban a bírság alóli mentesülést szolgálják – az adókülönbözetet akkor is meg kell fizetni. Javaslat lehet, hogy ha az adózó dokumentált, független értékeléssel igazolja, hogy a képletérték lényegesen – mondjuk 25%-ot meghaladó mértékben – eltér a valós piaci értéktől, a tényleges érték legyen az adóalap. Ez nem csak az adózót védi, hanem az állam bevételét is, ha a képlet alulértékel.
DI: Egy fenntartható gazdasági növekedés alapja a stabilitás, kiszámíthatóság és a bizalom. Jelenleg nem az adó ténye a kérdés, hanem a küszöbérték és a vagyonelemek értékének helyes meghatározása.
A tőkésítési ráta egységessége ebből a szempontból érdekes kérdés. Egy stabil, eszközfedezettel bíró vállalkozás és egy volatilis, a tulajdonos személyes munkáján álló szolgáltató cég piaci értékelése között jelentős különbség van, a tervezet szerinti 15% viszont mindkettőre ugyanazt a szorzót alkalmazza. Maga a ráta egyébként nemzetközi összevetésben nem szigorú – a svájci gyakorlatban jellemző 9-10% magasabb cégértéket adna –, a probléma tehát nem a szint, hanem hogy nincs szórás.
A holdingkorrekció kapcsán pedig azt látni, hogy ha a leányvállalati részesedés a holding könyveiben bekerülési értéken szerepel, akkor a tulajdonosi struktúra önmagában, üzleti tartalom nélkül is befolyásolhatja az adóalapot. Vagyonkezelői szemmel ez azért kockázatos, mert a tulajdonosi döntéseket adózási, nem pedig üzleti megfontolások felé tereli.
5. kérdés: Milyen kedvezményekre lehet számítani, és mi maradt ki?
BR: A kedvezményi oldalon a legfontosabb maga az 1 milliárdos küszöb, amely adóalanyonként jár. Házastársaknál elsődlegesen a vagyonjogi szerződés dönt; ennek hiányában a nyilvántartott vagyonelemeknél közösen választhatnak, hogy az adott vagyonelem az egyikük adóalapjában jelenjen meg, vagy 50–50%-ban megosztva. Kiskorúnál a vagyon főszabály szerint a szülő adóalapjába kerül, kivéve az örökölt és a gyermek saját keresményéből szerzett vagyont – ebből következik, hogy a gyermek nevére íratás önmagában nem lesz megoldás. A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok pedig a küszöböt csak együtt, egy alkalommal alkalmazhatják.
Ezen túl: kisebbségi levonás (25%, illetve 30%), induló cégnél az első három évben nulla hozamérték, a helyi adó és a gépjárműadó beszámítása, az értékelési szakértői díj felének beszámítása évi 2 millió forintig, valamint fizetési halasztás 12 hónapra, lakóingatlan és céges részesedés esetén 24 hónapra.
A hiánylista legalább ennyire tanulságos. Nincs mentesség az állampapírra, a TBSZ-re és a NYESZ-re, a nyugdíjbiztosítás pedig visszavásárlási értéken kifejezetten az adóalap része. Hiányzik a saját lakóingatlan kedvezménye is: Norvégiában az életvitelszerűen lakott ingatlan a piaci érték negyedén szerepel, Spanyolországban 300 ezer euróig mentes, azon az alapon, hogy a saját lakás nem termel jövedelmet, amiből az adót fizetni lehetne. És hiányzik az adóteher-maximum: Spanyolországban az szja és a vagyonadó együttes terhe nem haladhatja meg a jövedelemadó-alap 60%-át. Ez az a szabály, amely rendszerszinten kezelné azt a helyzetet, amikor valakinek nagy a vagyona, de kicsi a jövedelme; a magyar tervezetben erre csak méltányossági fizetési halasztás van, ami nem ugyanaz.
DI: Kifejezetten fegyelemre méltó a javaslat azon része, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások vagy a Tartós Befektetési Számlák is a vagyonadó alapját képezik, ami több ponton cáfolja a nyári várakozásokat. A magyar lakosság hosszú távú és nyugdíj célú megtakarításainak ösztönzése fontos szempont, minél inkább az öngondoskodás irányába terelni a szabadon levő pénzeszközöket. Ez egy olyan törekvés, amely mind az egyén, mind az értékpapír kibocsátó vállalat és az állam számára is előnnyel bír, végső soron a gazdaság összes szereplője számára egy nagyobb intenzitás javasolt. A 2024 szeptemberében publikált Draghi-jelentés (The Future of European Competitiveness) egyik legfontosabb üzenete, hogy Európának ösztönöznie kell a lakossági megtakarítások értékpapír-befektetésekbe áramlását, mert enélkül nem lesz elegendő tőke az európai vállalatok, az innováció és a gazdasági növekedés finanszírozására. Amennyiben ezen a területen fékező hatás jelenik meg, és fennáll a kockázata a készpénz dominanciájának és a külföldön tartott eszközök további növekedésének, úgy Magyarország felzárkózása és hosszútávú stabilitása sérülhet.
A befektetési kultúra fejlesztése gazdaságpolitikai kérdés, amelyeket célszerű adóösztönzőkkel támogatni. A vagyonkezelők szerepe kiemelten fontos ezen irányelvek mélyítése szempontjából, mindemellett egy már kialakult és jól felépített TBSZ és NYESZ számlákon elhelyezett megtakarításokból tőkét kivonni annak futamideje előtt általában csak a befektető számára hátrányos módon lehet.
6. kérdés: Milyen adótervezési utak látszanak?
BR: A képletből és a küszöbszabályokból a következők adódnak: az eredmény lenyomása a hároméves ablakban (a nulla átlageredmény a saját tőke kétharmadát is eltünteti); holdingréteg beiktatása; a vagyon „osztódása” a családon belül, hiszen a küszöb adóalanyonként jár; a kisebbségi levonás küszöbeinek kihasználása; az osztalék időzítése; célzatos adósságfelvétel, mivel az adóalap nettó; végül az illetőségváltás.
És most a másik oldal. A tervezet szerint a NAV a rendeltetésszerű joggyakorlást visszamenőleg, nagyjából 2026. május 14-ig – a vagyonadóról szóló kormányhatározat megjelenésének napjáig – vizsgálhatja, és a későbbi átruházásokat, átstrukturálásokat, szokatlan értékeléseket az adózónak kell valós gazdasági indokkal alátámasztania. A bizonyítási teher tehát megfordul. Ehhez jön, hogy adateltérés esetén a NAV 15 napos tisztázásra hív fel, és ha az ellentmondás nem oldódik meg, miközben az adóalap-csökkenés eléri az 500 millió forintot, automatikusan adóellenőrzés indul.
Ebből két következtetés adódik. A tisztán adócélú, év végi átrendezés ma a lehető legrosszabb ötlet: pontosan abba az időablakba esik, amelyet a jogszabály kiemelten vizsgálni rendel. Ugyanakkor a valós gazdasági tartalommal bíró lépések – egy ténylegesen lezajló generációváltás, ahol a nagykorú gyermek valóban belép a tulajdonosi és irányítási struktúrába – továbbra is védhetők. A különbség nem a forma, hanem a dokumentálható tartalom.
Az illetőségváltásról annyit: a tervezet az évközi váltáshoz egy évi vagyonadó megfizetését rendeli, klasszikus exit tax nincs a csomagban. De a tervezet a tényleges irányítás helyét a stratégiai, befektetési és gazdasági döntések valós helye alapján rendeli megállapítani – önmagában nem számít, hol hagyják jóvá vagy dokumentálják a döntést. Egy külföldi struktúra formális felépítése tehát kevés, mert a valós döntéshozatali lánc lesz a kritikus bizonyítási pont.
DI: Fontos tisztázni, milyen minőségben beszélünk erről: rámutathatunk, hol vannak a tervezet szerkezeti rései, ugyanakkor az ügyfeleknek tudniuk kell, hogy ezek az utak idővel várhatóan be fognak zárulni.
A kivárás ezért most védhető álláspont: amíg a végleges szöveget nem ismerjük, a számbavétel és a felmérés az, ami minden forgatókönyv mellett hasznos marad. Az óvatosság azért is indokolt, mert a kizárólag adózási céllal végrehajtott átrendezésnek befektetési ára is van; egy jól felépített portfólió vagy tulajdonosi struktúra megbontása olyan költséget és kockázatot jelent, amely egy még változó szabály miatt ritkán térül meg. Azt javaslom, hogy az ügyfelek inkább olyan lépéseket tegyenek, amelyek a vagyonadótól függetlenül is megállják a helyüket, és ezeket mindenképpen szakértő bevonásával tervezzék meg.
7. kérdés: Mit mutat a nemzetközi összehasonlítás?
BR: 2026 áprilisában jelent meg az Európai Bizottság (DG TAXUD) átfogó tanulmánya a vagyonadókról, hét országtanulmánnyal. Két tanulsága van. Egyrészt a bevétel mindenhol szerény: a GDP-arányos hozam Svájcban 0,78%, Norvégiában 0,53%, Spanyolországban 0,20%; ahol megszüntették, ott ennél is alacsonyabb volt. Másrészt nem az eszköz dönt, hanem a kialakítás – ahol megszüntették, ott szűk adóalap, sok mentesség és következetlen értékelés volt; ahol működik, ott magas küszöb, széles adóalap, egységes értékelés és erős nyilvántartások állnak mögötte.
Ezt a mércét a magyar tervezet több ponton teljesíti, a 30 napos könyvvizsgálói adatszolgáltatás pedig olyan, harmadik féltől származó információszolgáltatás, amelyet a Bizottság a sikeres rendszerek közös jellemzőjeként azonosít. A tervezet szerkezete tehát nem rossz; hibák a részletekben vannak.
Egy technikai pont, amely sok ügyfelet érinteni fog: a külföldön megfizetett vagyonadó nem írható jóvá, és a magyar kettős adóztatási egyezmények jelentős részében nincs vagyonra vonatkozó cikk.
Alkotmányossági oldalról a mostani tervezet láthatóan tanult a fent említett AB határozatból. Három kérdés viszont nyitva marad: az arányosság (a normatív értékelés eltérhet a valós értéktől, és ellenbizonyítás nélkül ez alkotmányjogi probléma, nem csak méltányossági kérdés); a konfiskáló jelleg tilalma (évi 1% önmagában nem az, de jövedelmet nem termelő, illikvid eszköznél, adóteher-maximum nélkül, évről évre már nem elméleti kérdés); és a visszaható hatály (a joggyakorlás vizsgálata olyan időszakra néz vissza, amelyben a jogszabály még nem létezett).
Ami a legfontosabb újdonság: az Alaptörvény 2026. július 18-án kihirdetett tizenhetedik módosítása hatályon kívül helyezte a 37. cikk (4)–(5) bekezdését. Több mint egy évtized után az Alkotmánybíróság ismét teljes körű normakontrollt gyakorolhat az adótárgyú törvények felett – a vagyonadó lesz az első nagy adónem, amely valóban érdemi alkotmányossági vizsgálat alá vonható, és véleményem szerint erre sor is fog kerülni.
DI: A vagyonadó esetében érdemes különválasztani a költségvetés rövid távú bevételi érdekét és a gazdaság hosszú távú növekedési szempontjait. A várható bevétel nem egyszerűen az adókulcs és a becsült vagyon szorzata. Figyelembe kell venni, hogy pontosan milyen eszközökre terjed ki az adó, milyen mentességek lesznek, és hogyan változik az érintettek befektetési magatartása.
A GDP szempontjából pedig nemcsak az számít, mennyi adót szed be az állam, hanem az is, hogy az intézkedés hogyan befolyásolja a hazai beruházásokat, a vállalkozások finanszírozását és a megtakarítások felhasználását. Egy vagyonadó gazdasági mérlegét ezért csak a konkrét szabályok, az erre fordított többletkiadások és a bevétel felhasználásának ismeretében lehet felelősen megítélni.
A tőke ma nemzetközileg rendkívül mobil, különösen a nagyobb pénzügyi vagyonok esetében. Egy jelentős vagy kiszámíthatatlan adóteherre a befektetők reagálhatnak a portfóliójuk, a vállalkozásaik tulajdonosi struktúrájának vagy akár az adóilletőségük megváltoztatásával. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a vagyon külföldi befektetése és a tényleges adóelvándorlás között. Önmagában attól, hogy valaki külföldi értékpapírt vásárol vagy külföldi számlát nyit, még nem feltétlenül mentesül a magyar adókötelezettsége alól.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vagyonadó hatással lehet a tőke és a nagyvagyonú adózók mobilitására, de ennek mértékét korántsem szabad eltúlozni.
8. kérdés: Mit tegyen most, aki érintett lehet?
DI: Lefontosabb teendő a vagyonleltár. A legtöbb vagyonadó fizetésével érintettel, akivel egyeztettünk, már ha valamilyen laza módon is, ezt megtette. Mindemellett szeretném kiemelni, hogy ez nem egy újkeletű feladatnak kell felfogni, hanem eddig is fontos volt a generációváltásra való felkészülés szempontjából. Szemléltetésként, vannak például olyan műgyűjtők, akik katalogizálás nélkül hagyják örökül a műtárgyakat szeretteikre, akik hozzáértés és kötődés hiányában inkább tehernek élik meg az örökül hagyott vagyont. Ugyanez igaz lehet más vagyonelemekre is, így saját magunk és szeretteink érdekeit szem előtt tartva már korábban is érdemes volt foglalkozni ezzel a témakörrel a nagyobb vagyon felett diszponáló ügyfeleknél.
Újdonságként jelenhet meg a likviditási terv készítésének szükségessége. A tudatos pénzügyi befektető eddig is képzett tartalékot a váratlan kiadásokra, de a jövőben a vagyonadó kapcsán ezt újra kell kalkulálni összegszerűen és szerkezetileg is, gondolva itt a magasabb hozampotenciállal rendelkező, de likvidnek tekinthető eszközökre.
Továbbá érdemes felkészülni valamilyen finanszírozási lehetőségek esetleges igénybevételére is. Az értékpapír fedezetes, úgynevezett lombardhitel jó megoldást jelenthet átmeneti likviditási problémák áthidalására. Képzőművészeti alkotások fedezetére kapott kölcsön már nagyobb fejtörést okozhat idehaza, ugyanis hazánkban ezek hitelezésére nem nagyon van gyakorlat annak speciális jellege miatt, bár igény volna rá, főleg most a vagyonadó vonatkozásában.
BR: Tíz hét van az első értéknapig, úgyhogy javasolt valamiféle sorrend felállítása, például:
- Vagyonleltár a tervezet logikája szerint
- Próbaszámítás a cégértékre.
- Dokumentáció rendezése, még az értéknap előtt.
- Likviditási terv
- Illetőség és struktúra áttekintése.
Amit nem javaslunk: elhamarkodott átstrukturálás egy még nem végleges szabályrendszer ellen, egy olyan időablakban, amelyet a jogszabály kiemelten vizsgálni rendel. A felmérés minden forgatókönyv mellett hasznos; de az átalakítás nem.
DI: A vagyonadó természetesen felértékeli a professzionális vagyontervezés szerepét. Az ügyfeleknek át kell tekinteniük, hogy milyen vagyonelemeik vannak, hol vannak, milyen tulajdonosi struktúrában vannak, mennyire likvidek, és milyen finanszírozási kötelezettségek kapcsolódnak, vagy kapcsolódhatnak hozzájuk. A vagyonleltár elkészítése mellett a megfontolt, higgadt és tudatos vagyontervezésre hívnám fel a figyelmet, ahol szakértők bevonásával nyitottan álljunk az új megoldási javaslatok irányába. A hazai vagyonkezelői szektor biztos támaszt tud adni helyi beágyazottsága és kimagasló szakértelme miatt, mint például az Equilor Wealth Office is, amely immáron második éve hazánk legjobb független vagyonkezelője a londoni székhelyű Euromoney nemzetközi zsűrijének megítélése alapján.
BR: A vagyonadó megítélése politikai kérdés, a működőképessége viszont technikai. A tervezet szerkezete jobb, mint amire sokan számítottak: széles adóalap, magas küszöb, kötött és kiszámítható értékelés. A hibák a részletekben vannak, és javíthatók – a cégértékelési képletből hiányzik az a biztosíték, amely a mintául vett svájci rendszerben benne van, nincs érdemi ellenbizonyítás, és nincs adóteher-maximum. Egyik sem igényel új koncepciót: néhány bekezdésnyi szöveg mindhármat kezelné.
Összefoglaló
Szakértőink szerint a vagyonadó körüli valódi kérdés nem az 1%-os kulcs, hanem a cégértékelési képlet és az abból fakadó likviditási teher. A tervezet a svájci modellt vette alapul, de kihagyta belőle a nettó eszközérték alsó korlátját, nem ad érdemi ellenbizonyítási lehetőséget, és nem ismer adóteher-maximumot. A nyári várakozásokkal szemben sem az állampapír, sem a TBSZ, sem a nyugdíjbiztosítás nem kap mentességet. Az első értéknap 2026. december 31.: a vagyonleltár, a cégérték próbaszámítása és a dokumentáció rendezése minden eshetőség mellett megtérül.
(Disclaimer: A cikk kizárólag általános tájékoztatási célt szolgál. Nem minősül adótanácsadásnak, jogi tanácsadásnak vagy bármilyen egyedi szakmai iránymutatásnak, és nem helyettesíti az adott helyzetre vonatkozó személyre szabott elemzést. A cikk a 2026. október 14-én ismert információkon alapul; a vagyonadó törvénytervezete ekkor társadalmi egyeztetés alatt állt, a végleges szöveg ettől eltérhet. A cikkben szereplő megállapítások a teljes szöveg kontextusában értelmezhetők; kiragadott idézetek vagy részletek félrevezetők lehetnek. A vagyonadó tervezete jelenleg változó jogszabályi környezetben áll, ezért minden érintettnek javasolt szakértővel történő egyedi konzultáció a saját helyzetének megítéléséhez. Jelen összefoglaló dokumentum sem önmagában, sem részben nem minősül befektetési tanácsadásnak. )
Felhasznált források
- A vagyonadóról szóló törvény tervezete és indokolása, társadalmi egyeztetésre bocsátva 2026. október 6-án (kormany.hu).
- A Pénzügyminisztérium hatásvizsgálati lapja (2026. október) – bevételi várakozás, érintetti kör, viselkedési hatások.
- 1147/2026. (V. 14.) Korm. határozat a vagyonadóztatás feltételeinek meghatározásáról és a bizalmi vagyonkezelés adómentességének megszüntetéséről.
- Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítása (kihirdetve 2026. VII. 18.) – a 37. cikk (4)–(5) bek. hatályon kívül helyezése.
- 8/2010. (I. 28.) AB határozat; 2009. évi LXXVIII. törvény az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról.
- Európai Bizottság DG TAXUD: Wealth Taxation, Including Net Wealth, Capital and Exit Taxes – Final Report Vol. 1–2 és Executive Summary (2026. IV. 15.).
- Portfolio, Andersen, RSM, BDO és további tanácsadói elemzések a tervezetről (2026. IX–X.).
2026. október 21.
