A Fehér Ház hivatalos közleménye „The United States and European Union Reach Massive Trade Deal” címmel számolt be az Európai Unióval kötött új kereskedelmi megállapodásról. Már ez az elnevezés is utal arra, hogy a megállapodás elsősorban az Egyesült Államok számára jelent érdemi előnyt. Amennyiben mélyebbre ásunk a részletekben, a számok világosan mutatják: az egyezség számos szempontból kedvezőtlen az Európai Unió számára.
Több iparági szereplő – különösen az autóiparból – már jelezte, hogy az új feltételek hatására tovább szűkülhetnek a profitmarzsok, ami komoly kihívás elé állítja a szektort. A szigorúbb vámszabályozás különösen érzékenyen érinti az európai autógyártókat, akiknek már eddig is éles versenyt kellett vívniuk az egyre erősödő kínai gyártókkal.
A megállapodás értelmében az Egyesült Államok és az EU 15 százalékos vámkulcsban állapodott meg a legtöbb termékre az EU-ból az Egyesült Államokba irányuló exportra. Emellett 2028-ig 600 milliárd dollár értékű befektetést vállalt az Egyesült Államokban, valamint energia és hadiipari termékeket vásárol az Egyesült Államoktól.
A megállapodás egyik kulcseleme az energetikai szektorhoz kapcsolódik. Az Európai Unió vállalást tett arra, hogy három éven belül összesen 750 milliárd dollár értékben vásárol energiát az Egyesült Államoktól. Ez éves szinten 250 milliárd dollárnak felel meg, ami közel háromszorosa a jelenlegi amerikai energiaimport volumenének. Bár az EU már most is jelentős mennyiségű LNG-t (cseppfolyósított földgázt) importál az USA-ból, a célkitűzés teljesítése számos akadályba ütközhet. A legnagyobb kérdés jelenleg nem is a kínálati, hanem a keresleti oldalon jelentkezik: jelenlegi struktúrájában és fogyasztási igényeivel az európai piac nehezen képes ilyen mértékű bővítésre.
A tavalyi adatok alapján 80 milliárd dollár körüli összegben vásárolt az EU energiahordozókat (üzemanyag, LNG, szén). Ugyanakkor ilyen rövid idő alatt az Egyesült Államok sem lenne képes ilyen mértékű szállításra.
A megállapodásra persze lehet úgy is tekinteni, hogy az előirányzott 30 százalékos vámtarifa helyett csak 15 százalék a végleges megállapodás, de ezért cserébe is jelentős vállalásokat tett az EU. Több európai vezető is, köztük a német kancellár, erős kritikával illette a megállapodást. Németország a legnagyobb exportőr az EU tagországok közül az Egyesült Államokba, de Írország, Olaszország és Franciaország is jelentős partner.
A következő időszakban még a pontos részletek változhatnak a szektorokat érintő vámokról, amelyek hatással lehetnek. Fontos megjegyezni, hogy a 15 százalékos vám alól vannak kivételek, például egyes repülőgép alkatrészek, egyes nyersanyagok, vegyi anyagok, félvezetők és mezőgazdasági termékek, valamint elképzelhető, hogy lesznek még olyan termékcsoportok, amelyek kivételt képeznek a vámok alól. Az előrejelzések alapján az Egyesült Államok gazdasága számára is azért járhat némi negatívummal a kereskedelmi megállapodás, hiszen az emelkedő vámtételek a GDP-re negatívan hathatnak, valamint az inflációt is emelhetik. GDP növekedés szempontjából azonban az Egyesült Államok gazdasága nagyobb növekedést ért el, mint az EU.
A vámok miatt várhatóan csökkenő külső kereslet miatt az eurózóna GDP-je is csökkenhet, illetve különösen egy-egy szektorban lehet nagy a hatás, például az autóiparban.
A WTO adatai szerint az EU–USA közötti kereskedelmi forgalom jelentős része már most is az energiahordozókhoz köthető, ám a most vállalt volumenek túllépnek a meglévő infrastruktúra és piaci igények keretein. Mindez azt vetíti előre, hogy a megállapodás energetikai része nehezen lesz teljesíthető a vállalt formában.
Összességében tehát, bár a megállapodás retorikai szinten „történelmi áttörésként” került bemutatásra, az elsődleges előnyök az Egyesült Államok oldalán jelentkeznek, miközben az Európai Unió komoly gazdasági alkalmazkodásra kényszerül.
Mindezt a tőkepiac is árazza, bár kezdetben a német DAX index is emelkedést mutatott a megállapodásra, napokkal később értékelhető, hogy az index leginkább oldalazást mutat. Természetesen az indexnek nem kedveztek a német autógyártók bejelentései sem. A részvényárfolyamok tekintetében pedig szintén hétfő óta esést láthatunk a kezdeti felpattanások után.
Bár javában megy a gyorsjelentési szezon az Egyesült Államokban emiatt az indexek teljesítményét nem lehet kizárólagosan az EU-USA kereskedelmi megállapodással magyarázni, az mindenképpen látható, hogy negatívan nem hatott az amerikai indexekre a megállapodás, sőt új csúcsokat láthatunk. Ebben a gyorsjelentéseknek, a kedvező GDP-adatnak, valamint a kereskedelmi megállapodásnak is lehet szerepe.
A technológiai szektorból nemcsak kedvező gyorsjelentések érkeztek, de még a kereskedelmi megállapodás kapcsán a félvezetőgyártók is kedvezően érintettek, amely tovább segítheti az emelkedést a szektoron belül. Az amerikai indexek így az elmúlt időszakban láthatóan kezdik ledolgozni az idei évi lemaradást az európai indexekkel szemben. nagy kérdés persze, hogy a dollár árfolyama hogyan alakul, de amennyiben ismét elkezdődik az amerikai felülteljesítés, akkor a dollár gyengülése miatt lemaradás is eltűnhet.
