A világ egyik legnagyobb félvezetőgyártója évek óta stratégiai és pénzügyi problémákkal küzd, az AI versenyben, illetve már korábban az AMD-vel szemben is jelentős piaci részesedést veszített. A „házon belüli” chipgyártással a Taiwan Semiconductorhoz képest jelentősen lemaradt, illetve az elmúlt években beindított saját bérgyártási szegmens is mérsékelt eredményeket ért el, miközben a beruházások dollármilliárdokat égettek el, a vállalati cash flow nemhogy nem javult, de jelentős mínuszt mutat, a növekedés pedig eltűnt a cégből.
A fenti folyamatokat a részvényárfolyam is tükrözte, hiszen az elmúlt éveket nézve az Intel részvénye az egyik legrosszabb teljesítményt nyújtotta az S&P 500-on belül. Eközben pedig az Nvidia vagy az AMD árfolyama többszöröződött.
A fenti folyamatokat a részvényárfolyam is tükrözte, hiszen az elmúlt éveket nézve az Intel részvénye az egyik legrosszabb teljesítményt nyújtotta az S&P 500-on belül. Eközben pedig az Nvidia vagy az AMD árfolyama többszöröződött.
Stratégiai átalakulás és pénzügyi nehézségek
A második negyedéves jelentés alapján Intel mintegy 2,9 milliárd dolláros veszteséget könyvelt el, miközben a forgalom viszonylag stabil maradt, 12,9 milliárd dolláron, meghaladva az elemzői várakozásokat. A vállalat új vezérigazgatója, Lip-Bu Tan, agresszív költségcsökkentést és hatékonysági intézkedéseket vezetett be: visszafogta a terjeszkedési terveket Európában (Németország, Lengyelország) és Ohio államban, valamint ígéretet tett arra is, hogy a harmadik negyedévben javulnak a bruttó árrések is. Az új vezető a munkavállalók számának 22-23%-os csökkentését tervezi az év végéig. Kérdés, hogy a jelentős leépítés és átszervezés elegendő lesz-e a fordulathoz.
Vezetői feszültség és politikai nyomás
Lip-Bu Tan márciusban került a cég élére, de már korábban is tomboltak a belső ellentétek, különösen a vállalati igazgatóság és a vezér között – főként a chipgyártás jövőjét illetően. Ezt tovább fűtötte a politikai nyomás is: Donald Trump elnök először lemondását követelte, majd, egy találkozó után látszólag visszavonta bírálatait. Mindez jelzi, hogy az Intel stratégiai fordulata, illetve eredményes működése azért politikai szinten is fontos, az amerikai kormány részesedést is vállalhat a cégben, illetve stratégiai befektetőként megjelent a Softbank is.
Külső tőkeinjekciók: SoftBank és az amerikai kormány
A cég finanszírozási helyzetét részben oldhatja meg egy 2 milliárd dolláros SoftBank-befektetés, amellyel a japán cég közel 2 %-os részesedést szerzett Intelben, és ezzel az egyik legnagyobb részvényes lett (A bejelentés után a részvényárfolyam több mint 7 %-ot emelkedett, bár azóta elég nagy volatilitás látható a részvényárfolyamban, mínuszos napokkal is.)
Eközben az amerikai kormány is szerepet vállalhat: a CHIPS and Science Act keretében nyújtott támogatást részben tőkebefektetéssé alakítanák át, így akár 10 %-os állami részesedés is szóba jöhet – habár nem beavatkozó, szavazati joggal nem járó formában. Ez a lehetőség a befektetői körben vegyes reakciókat váltott ki, részvényesek óvatosnak maradtak a potenciális hígulás miatt.
Összességében viszont a részvényárfolyam az elmúlt időszakban robbanásszerű növekedést produkált: a hónap során 28 %-ot ugrott, több mint 24 milliárd dollárnyi emelkedést eredményezve a piaci kapitalizációban.
Kérdés azonban, hogy ezen az árszinten vonzó lehet-e az Intel?
Befektetőként elsőként sokan a P/E rátához nyúlnak, ha az a kérdés olcsó vagy drága egy részvény. Az Intel esetében szinte elriasztó, amit láthatunk, 50 feletti még az előretekintő, tehát a várható/becsült egy év múlva jelentkező EPS-sel számolt P/E ráta. Azonban egy szám messze nem fedi fel a teljes sztorit.
Az természetesen igaz, hogy általában azokat a cégeket keressük, amelyek alacsony értékeltségi szinten forognak, mégis jó növekedéssel, vagy relatív alacsony kockázattal (tőkeköltséggel) rendelkeznek. Azonban egy stratégiai fordulatra építő befektetési sztori egészen más, ahogyan az Intel esetében is láthatjuk.
Ne ítéljünk elsőre!A P/E ráta ebben az esetben messze nem tartalmazza a teljes sztorit. Elemezve a vállalat többi mutatóját kiderül, hogy például az EV/Rev (Enterprise Value/bevétel) mutató alapján a szektor átlagához képest alacsonyabb az értékeltség.
Hasonlóan a könyv szerinti érték szerinti szorzószám a P/BV ráta alapján is alig a könyv szerinti érték felett forog a vállalat részvénye, amely meglehetősen nyomott értékeltséget jelent. 1,1-es P/BV szorzószámot leginkább a pénzügyi szektorban szokás látni, nem a technológiai szektorban.
A mutatószámok értékelésekor a következőket kell figyelembe vennünk:
- Az EBITDA nem tartalmazza az amortizációt és értékcsökkenést (depreciation & amortization, D&A).
- Az EBIT már levonja ezeket a tételeket.
- Az Intel az utóbbi években hatalmas beruházásokat (CAPEX) indított új gyárakba, gyártástechnológiákba.
- Ezek a beruházások erőteljesen megemelik az amortizációs költségeket, ami nagyon lecsökkenti az EBIT-et, miközben az EBITDA viszonylag magas marad.
- Az Intel jelenleg átmeneti „újjáépítési” fázisban van: nagy beruházások, új technológiák (AI, foundry üzletág), de ezek bevételtermelő képessége csak később fog megjelenni.
- Ez rövid távon azt eredményezi, hogy az amortizáció nagyobb, mint a realizált működési eredmény
A mutatószámok tehát leginkább az alacsony profittermelés miatt magasak, nem pedig a részvényárfolyam már indokolatlan emelkedése miatt. Amennyiben javulna a profittermelés, akkor a részvényárfolyam emelkedése ellenére is előfordulhat olyan eset, amikor a P/E ráta csökken, hiszen adott esetben a profit többszöröződésére is van példa a félvezetőgyártóknál.
Sok szempontból a szektor hasonlít a nyersanyagtermelő cégekhez. Amikor a nyersanyagok ára alacsonyan van egy iparági ciklus alján (ebben az esetben a chipek), a vállalatok cash flow és profitermelése alacsony, azonban a részvényárfolyam nem feltétlenül esik annyit, mint amennyit a profitabilitás, ezzel pedig extrém magas P/E rátákat eredményezve.
Amikor a nyersanyagárak magasak, hirtelen megugrik a profittermelés, akár olyan mértékben, amelyet a részvényárfolyam még nem követ, és az extrém magas P/E ráták csökkenésnek indulnak, tehát az alacsony p/E ráta lehet, hogy éppen egy ciklus csúcsát jelenti ebben az esetben.
Egy nagyon gyors ciklikussággal rendelkező iparágban különösen fontos, hogy megértsük milyen sztori húzódik meg egy-egy mutatószám mögött. Az Intel esetében egy ilyen ciklus alján vagyunk, a kérdés, hogy innen lesz-e fordulat. A befektetői megjelenés és érdeklődés egy pozitív üzenet lehet a piacnak, de várhatóan több év kell a helyreállításához.
Azt érdemes szem előtt tartani, hogy az Intel még mindig a piacvezető gyártó a PC-s szegmensben annak ellenére, hogy az AMD jelentős piaci részesedést hasított ki az elmúlt években.
Ami a következő években a fordulatot jelenthetik, az az AI memória modulok gyártása. A piaci hírek alapján az Intel inkább a memória gyártás felé fordulhat, az AI processzorok helyett. Az Intel és a SoftBank közösen fejleszt egy új, energiahatékony memória-technológiát AI adatközpontok számára, amely akár a hagyományos HBM (High-Bandwidth Memory) alternatívája lehet.
A közös cél egy „stacked DRAM” alapú memóriaegység létrehozása, amely az HBM helyett használható. A hangsúly különösen az alacsonyabb energiafogyasztáson van. A fejlesztés révén akár 50%-kal csökkenthető lehet a teljesítményigény HBM-hez képest.
Az ütemterv ambiciózus: prototípus megjelenését 2027-re, míg kereskedelmi forgalomba kerülését 2030 előtt tervezik.
Ez lehet az új fejlesztések iránya az Intelnél, amelynek hosszú távú megtérülése a cég piaci pozíciójának fennmaradását tudná biztosítani, a Mostani csökkenő bevételnövekedéssel szemben.
A jelenlegi bevételi és profittermelési trendek persze nem kedvezők, jelentősen romlott az Intel profitja és a bevételek is csökkennek, miközben az iparág az AI forradalom miatt óriási növekedésen megy keresztül. A „klasszikus” PC piac emellett gyengélkedik, az ebben a szegmensben erős Intel pedig emiatt nem tud növekedést felmutatni.
Mennyit ér meg a stratégiai fontosságúvá váló chipgyártás?
A klasszikus mutatószámokon kívül ez talán a legfontosabb kérdés, illetve, hogy az állami, illetve a magánbefektetői szerepvállalás tud-e segíteni a cégen. A globális technológiai versenyben kulcsfontosságú szerep jut a félvezetőgyártóknak és az Intel is fontos szereplő, tehát az Egyesült Államoknak mindenképpen érdekes, hogy sikeresen maradjon az Intel.
Ez egy dolgot biztosan jelenthet, ahogyan például a Lufthansa esetében a COVID idején a német kormány is segítséget nyújtott a cégnek, az Egyesült Államok is adott esetben az egyéb állami támogatásokon túlmenően is tőkét nyújthat a cégnek. A részvényesek számára itt a bizalom is nagy kérdés, hiszen a jelenlegi mutatószámok és növekedési ütem alapján nem lehet megítélni, hogy egy stratégiai fordulat 2-3 év múlva milyen eredményeket tud felmutatni.
Optimista szcenárióként sikeres lesz a fordulat és a jelenlegi alacsony könyv szerinti érték mutatókról a többszörösére emelkedhet az árfolyam, de ha folytatódik a jelenlegi trend, akkor elmarad a részvényesi értékteremtés és további lecsorgást láthatunk.
A következő hónapok érdekes időszakot jeleznek: sikerül-e az Intelnek megerősödni a finanszírozás, a technológia és a piaci bizalom hármasában, vagy a belső és külső nyomás szétfeszíti stratégiai átalakulását – ez lesz az, amin most a félvezetőipar egésze is figyel. Az Intel részvényeit mindenesetre érdemes lesz figyelni a következő időszakban, egy esetleges fordulat során a mostani árfolyamszintek vonzók lehetnek, de azért a potenciális hígulás kockázata, és az érkező hírek miatt várhatóan nagy volatilitással is kell számolniuk a befektetőknek.
