Egyes árupiaci eszközök nagy menetelése után sokszor merül fel a megtakarítók fejében a kérdés, hogy arannyal, rézzel, vagy esetleg fekete arannyal érdemes lehet-e kiegészíteni a befektetési portfóliót. Különösen hosszútávú megtakarítási portfólió összeállításakor kulcsfontosságú a diverzifikáció. Joggal merül fel a kérdés, hogy egy áru- és nyersanyagokat is tartalmazó portfólió optimálisabban reagálhat-e a folyamatosan változó tőkepiaci kilengésekre. Ezért megvizsgáltuk, hogy az elmúlt 50 évben milyen teljesítményt nyújtottak a globális részvények, az amerikai államkötvények, az olaj, a réz, az arany és az ezüst.
Forrás: Equilor Alapkezelő, Bloomberg
Amennyiben tisztán a hozamokra koncentrálunk a végeredmény egyáltalán nem meglepő, hosszútávon a részvényeket egyik eszközosztály sem képes megverni, mivel jövedelemtermelő reáleszközökről van szó, melyek profitálni képesek a globális gazdasági növekedésből. A kedvező hozampotenciálért viszont nagyobb kockázattal kell fizetni, mely a befektetés árfolyamának jelentősebb ingadozásában ölt testet. A hirtelen vagyontömeg ingadozásokat viszont remekül balanszírozzák ki a kötvények, melyek recessziós periódusban a legtöbb esetben felülteljesítik a részvényeket, így egyfajta stabilitást visznek a portfólióba.
Nemzetközi elemzések is vizsgálták a kérdést és konzisztensen arra jutottak, hogy az árupiaci eszközosztály képes csökkenteni a portfólió volatilitását, azonban többlethozamot nem feltétlenül tud garantálni. Általánosan elmondható, hogy alacsony inflációs környezetben alul teljesítik a többi eszközosztályt, míg magas inflációs környezetben akár rendkívüli mértékben jó befektetések tudnak lenni.
Forrás: David Blanchett, PhD, CFA, CFP and Jeremy Stempien: Commodities for the Long Run?
A fenti diagramon látható egy trendvonal, amely azt mutatja, hogy magasabb kockázat esetén általában magasabb hozam várható, tehát a befektetőknek a magasabb hozam elérése érdekében nagyobb volatilitást kell vállalniuk. Az idézett tanulmány 1872-től vizsgálja az eszközosztályokat egészen 2023-ig[1]. A fenti ábra szerint az árucikkek rendkívül hatékonytalannak tűnnek, mivel alacsonyabb hozampotenciállal rendelkeznek, mint a kötvények és majdnem olyan magas szintű kockázatot hordoznak, mint a részvények.
Az árupiaci termékek árfolyam-alakulása ciklikus, melyek hossza jellemzően 20-30 éves időtávot ölel fel, ezzel szemben egy részvénypiaci ciklus időtávja 5-10 év szokott átlagosan lenni. Emellett egy cikluson belül az árupiaci ingadozások jóval intenzívebb tudnak lenni, mint a részvények esetén, ezért is nevezzük ezeket szuperciklusoknak.
Az egyik legnagyobb hátránya az árupiaci termékeknek, hogy nem termelnek jövedelmet. Ezzel szemben a részvények a megtermelt profitból osztalékot fizetnek, míg a kötvények kamatbevételhez juttatják tulajdonosaikat. Ezentúl tartásuk jellemzően egyéb költséggel is jár, melyekből az egyik legjelentősebb a raktározási költség, de szállítani sem egyszerű ezeket a termékeket, amennyiben szükség lenne rá. Miután a mindenkori kereslet, illetve kínálat határozza meg egyensúlyi árukat, ezért a technológia folyamatos fejlődése jelentősen befolyásolhatja egy-egy nyersanyag keresletét (a hatékonyság növekedése miatt csökkenhet az adott áru felhasználására való igény), vagy olcsóbbá válhat a kitermelés.
Viszont szólnak érvek az árupiaci befektetések tartása mellett is. Ilyen például, hogy reáleszközökről van szó, ezért általában jól viselkednek magas inflációs környezetben, illetve historikusan alacsony vagy negatív korrelációt mutatnak a részvényekkel és a kötvényekkel szemben. A magas inflációs periódusokban azért teljesítenek jól az árupiaci eszközök, mert közgazdasági szaknyelven kifejezve magas az inflációs bétája az eszközosztálynak, mely azt jelenti, hogy historikus kutatásokkal bizonyítottan az infláció felpattanásakor jellemzően többlet hozamot érnek el az infláció mértékéhez viszonyítva. Sőt, minél intenzívebb az infláció felpattanása annál inkább reagálnak kedvezően az árupiaci eszközök.
Hosszútávú befektetési portfóliók esetén két fő vezérfonala van az optimális nyersanyag arány megválasztásának. Egyrészt meghatározó, hogy mekkora arányt képviselnek a portfólión belül a részvény típusú eszközök, mivel már ahogy fentebb tárgyaltuk hozam-kockázat mátrixban „verhetetlenek” hosszútávon. Ebből következik, hogy minél agresszívebb egy portfólió részvény oldalon, annál kevesebb tér jut a nyersanyag típusú eszközöknek. Másrészről az sem marginális, hogy mennyire hosszú a befektetési időhorizont. A befektetni kívánt időtáv növelésével felértékelődik az árupiaci eszközök szerepe, diverzifikációs hatásuk megjelenik az inflációval való korrelációjuk mentén, így képesek védelmet nyújtani.
Összességében tehát kijelenthető, hogy amennyiben szigorúan hozam-kockázat szempontból vizsgáljuk a kérdést, infláció korrigáltan jellemzően nem jó befektetések a nyersanyagok. Nem érdemes tartani nyersanyag típusú eszközöket hosszútávra, azonban bizonyos periódusokban mégis képesek hozzáadott értéket termelni. Ezért érdemes lehet taktikailag a kötvény portfólió terhére árupiaci eszközöket vásárolni olyan időszakokban, amikor az átlagosnál nagyobb inflációra számítunk.
Következő cikkünkben külön megvizsgáljuk egy hosszútávú befektetési portfólióban az arany, mint árupiaci termék szerepét, amely esetén vajon beigazolódhat a mondás, hogy a kivétel erősítheti a szabályt?
[1] A nyersanyag hozamokat a Bank of Canada Commodity Price Index (BCPI) 1872 és 1969 közötti hozama, valamint az S&P GSCI Index 1970 és 2023 közötti hozama reprezentálja az időszakban.
