Az S&P 500 és a Nasdaq index április 15-én új csúcsra emelkedett, az emelkedés szélessége azonban továbbra is szűk maradt. Az indexek felülteljesítésének jelentős részét továbbra is néhány nagy súlyú technológiai — jellemzően szoftver — részvény adja, ami arra utal, hogy az indexemelkedés mögött nincs igazán széles körű piaci részvétel. Eközben az amerikai részvénypiacon a korábban viszonylag magas put/call arány az elmúlt napok rallyjával párhuzamosan érdemben visszaesett. Ez részben arra utal, hogy csökkent a lefelé irányuló védekezési igény, részben pedig arra, hogy nőtt az emelkedésre pozícionáló call kereslet. Az iráni konfliktus idején még extrém olcsón árazott call opciók ára így jelentősen megemelkedett.
A put/call[1] arány alapvetően azt mutatja meg, hogy a piacon mekkora a put kereslet a callokéhoz viszonyítva. Magas szintje (1 körüli mutató) tipikusan arra utal, hogy a befektetők félnek, hedge pozíciókat építenek fel, tehát arra számítanak, hogy esni fog a piac a jövőben. Ha az arány gyorsan csökken, az általában azt jelzi, hogy mérséklődik az eséstől való félelem, visszaesik a lejtmenet elleni védekezésiránti kereslet, és / vagy erősödik az emelkedésre játszó call aktivitás.
Az amerikai részvénypiacon az opciós pozícionáltság az elmúlt napokban érdemben eltolódott a védekezőbb beállítottságtól a nagyobb kockázatvállalási kedv felé. Ezt jól jelzi, hogy az OPCVTPCR index április 15-i záróértéke (0,613 volt), ez az elmúlt időszakhoz képest alacsony put/call arányt jelent. Ez arra utal, hogy a befektetők egy része leépítette a lefelé irányuló hedge pozícióit, miközben a call oldali aktivitás relatíve felértékelődött. Ez önmagában nem extrém historikus szélsőség, de ugyanakkor jól jelzi a hangulat gyors javulását és a védekezési kereslet visszaesését. A jelenség azért fontos, mert a konfliktus időszakában a piac elsősorban a lefele mutató védelemért volt hajlandó többet fizetni, így az felfelemenetelre szóló opciók relatíve olcsóbbak maradhattak. A háromnapos rally ezt részben korrigálta, a callok árazása emelkedett, a put-kereslet visszaesett, a piaci hangulat pedig látványosan javult.
A put-call arány alakulása az idei évben
Múlt héten, a tűzszüneti bejelentést követő napon az S&P 500 több mint 2,50%-ot emelkedett. A jelentős emelkedés kezdete mögött elsősorban az implikált volatilitás[2] (IV) gyors visszaesése, az úgynevezett volatility crush állt. Az előző hetekben a befektetők fokozottan keresték a lefelé mutató kockázatok elleni védelmet, ezért jelentős put opciós pozícionáltság épült fel a piacon. Amikor azonban az IV hirtelen összezuhant a tradereknek ezt a put domináns kitettséget már nem kellett olyan agresszíven fedezniük, mivel a nyitott put opciók deltaértéke[3] lecsökkent. Ebből adódóan le kellett építeniük a korábbi short fedezeteiket, ez részvény és azokra szóló derivatívok vásárlását jelenti, ami önmagában egy vételi mechanizmust indít el. Ezt a folyamatot tovább erősíthette a negatív gamma[4] környezet. Ebben a környezetben a kereskedők hedgelése trendkövetővé válik, tehát emelkedő piacon vásárolniuk, eső piacon pedig eladniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a hedgelési flow nem csillapítja, hanem felerősíti az árfolyammozgásokat, így alakulhat ki a kezdeti emelkedésből egy önmagát erősítő rally.
Az S&P 500 és a VIX index alakulása
A VIX öt hét után először került 20 alá, ráadásul ez volt az egyik legnagyobb egynapos visszaesése az indexnek. Első ránézésre úgy nézett ki, mintha a piac érdemben visszaváltott volna kockázatvállaló üzemmódba, mert az IV gyorsan esett minden lejáraton.
A VIX index lejáratai a különböző napokon. 2026.04.07-i értékek (kék) és 2026.04.08-i értékek (zöld)
Tehát a főbb részvényindexek új csúcsokra kapaszkodását segítette a háborús félelmekhez kapcsolódó VIX index[5] mozgása is. A makró és geopolitikai kockázatok nem tűntek el a rendszerből, hanem a volatilitás összeesése automatikus vételi áramlást generált (fedezeti pozíció zárások és trendkövető algoritmikus vételek). Ha az IV újra emelkedésbe kezd, például: újabb geopolitikai stresszhelyzet alakul ki – ami valljuk be igen könnyen előfordulhat Trump hektikusságából és az iráni rezsim relatív jó pozíciójából fakadóan – vagy egy gyenge makroadat lát napvilágot, akkor ugyanez a folyamat visszafelé is gyorsan elsülhet.
A fentiek miért inthetnek óvatosságra a részvénypiaccal kapcsolatban? Alapvetően azért, mert a legerősebb rövid távú emelkedések egy része nem tisztán fundamentális, hanem pozícionáltsági és hedgelési kényszerből is táplálkozik. Ha korábban sok defenzív pozíció volt a rendszerben, akkor egy pozitív hír vagy feszültségcsökkenés hatására ezek lezárása önmagában is felhajthatja az árakat. Nagy valószínűséggel ez történt most is, a rally egy része inkább pozícionáltsági és flow-alapú alkalmazkodásból fakadhatott, nem kizárólag fundamentális javulásból. A piac pár nap alatt átment „félek és biztosítást veszek” üzemmódból „inkább lemaradni nem akarok” üzemmódba.
[1] A call opció jellemzően emelkedésre vonatkozó várakozást, a put opció pedig árfolyamesés elleni védelmet vagy csökkenésre vonatkozó pozíciót tükröz.
[2] Az implikált volatilitás azt mutatja meg, hogy az opció aktuális piaci ára alapján a piac mekkora jövőbeli árfolyam-ingadozást áraz be az adott termékbe. Egy visszaszámolt érték, vagyis azt a volatilitási szintet méri, amely mellett egy opcióárazási modell kiadná a megfigyelt piaci opcióárat.
[3] A delta (Δ) az opció értékének első deriváltja az alaptermék árfolyama szerint. Azt méri, hogy az alaptermék árának egységnyi változása mekkora változást okoz az opció elméleti értékében.
[4] A gamma (Γ) a delta árfolyamérzékenysége, vagyis az opció értékének második deriváltja az alaptermék árfolyama szerint. Azt mutatja meg, hogy árfolyam változásával milyen ütemben változik maga a delta.
[5] A VIX index a következő 30 napos részvénypiaci volatilitást méri az S&P 500 indexre szóló opcióik árai alapján.
