Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank új elnöke március óta, a piaci várakozásokkal szemben jóval szigorúbb monetáris politikát folytat. Az elmúlt másfél évtizedben a Matolcsy éra alatt a piaci szereplők hozzászoktak a forint hol lassabb, hol gyorsabb, de mindenképpen tartós leértékelődéshez. A forint iránti bizalomvesztés volt tetten érhető az egyre növekvő arányú külföldi devizában történő megtakarításokban, a szerződések euroban történő megkötésében, azaz az euro önmagát vezeti be, ha a szereplők nem bíznak a hazai fizetőeszközben.
Az új MNB vezetés eddigi monetáris politikája lehetne pusztán az inflációs nyomás miatti kényszerű szigorúság is, de a megváltozott világgazdasági környezet és magyar gazdaság relatív fejlettségének az EU átlaghoz történő közeledése indokolhatja a hosszabb távú stratégiaváltást is. A piaci szereplők az elmúlt fél évben egyre inkább el kezdtek hinni a monetáris szemlélet változásában, ami a mai napon beigazolódott. Varga Mihály a Közgazdász Vándorgyűlésen azt mondta, hogy „Le kell számolni azzal, hogy a gyengébb forintárfolyam kedvez az exportnak, nem lehet a gazdasági növekedést a forint leértékelésére alapozni.”
Ez szöges ellentétben áll a megelőző rezsim politikájával, de nem nehéz megindokolni a váltás helyességét, mivel számtalan gazdasági előny származik belőle:
– az infláció és az inflációs várakozások tartós leszorítása
– az importált infláció leszorítása, amelynek a jellege megváltozott az elmúlt években: a magas importarány miatt a külföldről beszűrődő infláció növekvő hányada, és az importált infláció gyorsabb realizálódása miatt.
– gazdasági növekedés magasabb alacsony inflációs környezetben, mint magas infláció mellett
– monetáris politika hatékonyságának javulása
– a forint iránti bizalom növekedése.
A paradigmaváltás tényét erősíti, hogy a Nemzetgazdasági Miniszter Nagy Márton, aki egy éve még nyomást helyezett az akkori MNB vezetésre a gyorsabb kamatcsökkentés elérése érdekében, szintén hasonló, nyilatkozatokat tett, kiállt az erős forint mellett és a magasabb kamatkörnyezet elviselhetőségét hangsúlyozta.
Ami a paradigmaváltásból következik, az az átlag magyar ember számára még a tudományos fantasztikum világa: fokozatosan tovább erősödő forint, valamint a forinttal szembeni hosszútávú várakozások javulása, ami tulajdonképpen csak visszatérés az általános közgazdasági törvényszerűséghez, azaz egy felzárkózó gazdaság devizája real értelemben jelentősen felértékelődik. Ezt láthattuk az elmúlt másfél évtizedben a régiós versenytársainknál. Érdemes lehet csökkenteni a túlzott forintgyengülés fedezésére felvett pozíciókat.
