A piaci hangulat az összes kockázat ellenére pozitív, amit mi sem mutat jobban, mint a főbb amerikai indexek idei hozamai: az S&P 500 7 százalékkal, míg a Nasdaq kompozit index több mint 15 százalékkal értékelődött fel idén e cikk megszületésének napjáig. Számomra valójában már hetek óta érthetetlen, hogy mi tornázza feljebb a kurzust, miközben bankok mentek csődbe, illetve a gazdasági adatok is lassulást, sőt akár egy kisebb recessziót vetítenek előre. Egyre több jel utal arra, hogy a jelenlegi optimizmus és részvénypiaci emelkedés bedőlhet – a jövőre nézve az értékeltségek mellett a Fed kamatpályája és a gazdasági adatokkal kapcsolatos kérdések is irányt mutathatnak.
A Federal Reserve utolsó kamatdöntése nem szolgált meglepetéssel, hiszen a piac 25 bázispontos kamatemeléssel számolt, amit meg is kapott, a határidős árazások alapján azonban már szeptemberben egy 25 bázispontos kamatvágást várnak a piaci szereplők. Jerome Powell sajtótájékoztatója alapján látható, hogy a jegybankárok nem várnak további kamatemeléseket, azonban, ha a gazdasági adatok azt megkívánják, nem zárkóznak el a további szigorítástól. Powell elmondta, hogy ugyan a befektetők már a kamatcsökkentést árazzák, ők nem gondolják racionálisnak, hiszen a márciusi 4,6 százalékos Core PCE inflációs adat még nagyon távol van a 2 százalékos céltól, valamint az infláció visszaesése nem lesz olyan gyors, mint azt az elemzők várják.
A jegybankárok árgus szemekkel figyelik a foglalkoztatottsági adatokat és ugyan a JOLTS adat is már csak 9,6 millió üres állást számolt márciusban, ez még mindig azt jelenti, hogy 1,6 üres munkahely jut minden munkanélkülire. A szűkös foglalkoztatottság miatt a bérköltségek növekedése is túl lassan csökken, hiszen még mindig 4,4 százalékkal növekedtek a bérek áprilisban éves bázison, míg ennek 3 százalék körüli szintre kellene visszaesnie, valamint a munkanélküliségi ráta is 3,4 százalékra csökkent a várt 3,6 százalékos szint helyett. Mindemellett reálbér növekedés van az USA-ban, ami továbbra is arra ösztönözheti a fogyasztókat, hogy költsenek. Itt még kiemelném, hogy a vállalatok bevételnövekedése és a marzsok bővülése az inflációs időszakban szintén inflatorikus hatású, hiszen a profitnövekedés egy része a befektetőknél, valamint a munkavállalóknál jelenik meg. Ugyan itt a jegybank csökkenést vár, de ez is egy lassabb folyamat lehet. A múltból tanulva, a Fed legjobb fegyvere az lehet, hogy a jelenlegi szinteken tartja a kamatot és kivár, ameddig nem látszik, hogy az infláció közelebb kerül a célszinthez.
A pénzügyi kondíciók szűkülésére az egyik érdekes mutató az M2 pénzmennyiség (a készpénzen és számlapénzen túl az összes gyorsan pénzzé tehető eszköz, mint a háztartások lekötései és megtakarításai tartoznak ebbe a halmazba) csökkenése. Ha ennek a változását vizsgáljuk, láthatjuk, hogy több mint 4 százalékkal csökkent egy év alatt. A magas kamatok hatására drágul a finanszírozási költség, így általánosságban egyre kevesebb hitelt vesznek fel az emberek, azonban ez jelenleg nem teljesen igaz. A fennálló hitelkártya-tartozás hamarosan eléri az ezermilliárd dollárt, ami azt jelenti, hogy soha nem volt ennyi tartozása az amerikai fogyasztóknak. A pénzmennyiség csökkenése viszont az infláció csökkenéséhez vezethet, hiszen kevesebb pénz kergeti az elérhető termékeket.
Érdekes, hogy az elmúlt több mint hatvan évben nem volt arra példa, hogy a pénzmennyiség év/év növekedése nulla alá essen, ami a recesszió előfutára lehet.
A gazdasági lassulást tovább rontja a regionális bankok helyzete. Az SVB Bank csődje egyedi esetnek indult, azonban egyre több bank keres alternatív megoldásokat. A PacWest Bancorporation, illetve már a Western Alliance Bancorporation is az esetleges tulajdonosváltás lehetőségét vizsgálja. Napról napra egyre nagyobb problémákról számolnak be a hírek, így az elején egyedi esetként indult banki probléma akár már a teljes bankszektorra veszélyes lehet. A regionális banki index (KBWR) közel 35 százalékot esett az SVB Bank csődje óta és a grafikon további esést prognosztizál. Ha ez nem lenne elég, akkor az S&P 500 értékeltsége szintén elszaladt és várat magára egy nagyobb korrekció. A közel 19-es P/E szorzó drágának bizonyul, hiszen az ötéves átlag 17 körül van, továbbá az év elején megkérdezett elemzők év végére 4.200 pont körüli szintig várták az indexet, amit már sikerült megközelíteni, így mindent egybe vetve kevesebb tér van felfelé, mint lefelé.
Érdekes relációt fedezhetünk fel a VIX index (volatilitást mérő index vagy másnéven félelemindex) és az S&P 500 grafikonjai között. A fenti ábra jól szemlélteti, hogy ellentétes kapcsolat van a két kurzus között, melyet megvizsgálva kiderült, hogy mínusz 0,7-es a korreláció. Ugyan nem egy teljesen megbízható indikátor, mégis érdekes, hogy ha a jelenlegihez hasonlóan alacsony szintre kerül a VIX index, azt követően csökkenés következhet be az S&P 500 árfolyamában.
Összegezve, a jelenlegi piaci kilátások egyáltalán nem adnak okot az optimizmusra és jobb bebiztosítani magunkat egy esetleges korrekció ellen. A fent említett okokon kívül számtalan egyéb kockázat is sújthatja a piacot, például az amerikai adósságplafon helyzete. Érdemes lehet tehát realizálni az eddig megnyert hozamokat és biztonságosabb eszközök felé fordulni.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik az Equilor Alapkezelő hivatalos álláspontjával.
A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
A cikk előszőr a Portfolio.hu-n jelent meg.
