Ha visszatekintünk egészen 1928-ig, az S&P 500 index átlagos októberi hozama 0,5% körül alakult, valamint 60 százalékban pozitív hozamot produkált. Viszont, ha úgy kezdtük az októbert, hogy előtte a kilenc hónapos hozam mínusz 15 százalék vagy több volt, akkor az októberi hozamok átlagosan 3 százalékos pluszt mutattak, illetve a pozitív teljesítés aránya 80 százalék fölé emelkedett. Ha csak az idei hónap eddigi részét nézzük, akkor is azt látjuk, hogy az S&P 500 hozama pozitív annak ellenére, hogy egyre több cég közöl profit warningot, illetve a termelői árindex és a kiskereskedelmi adatok is rosszabbak lettek, mint azt az elemzők várták. Tehát felvetődik a kérdés, hogy egy racionális befektető hogyan pozícionálja magát a jelenlegi környezetben?
A FED és az infláció
A legnagyobb kérdés az infláció körül van, valamint, hogy a Fed meddig szigorít. Az amerikai központi banknak két mandátuma van: az árstabilitás vagyis az infláció szinten tartása, illetve a maximális foglalkoztatottság. Jelenleg az Egyesült Államokban teljes foglalkoztatottság van, viszont ahhoz, hogy az inflációt csökkenteni tudják a jelenlegi 8,2 százalékos szintről, hűteni kell a gazdaságot. Idén ötször emelte a kamatokat a Fed, így jelenleg az irányadó kamat a 3 – 3,25 százalékos tartományban van, amit várhatóan akár 5 százalék környékére is emelhetnek jövőév első negyedévében. A szeptemberi JOLTS adatközlés szerint jelenleg kicsivel több, mint tízmillió álláshirdetés van az országban, viszont csak 5,6 millió munkanélküli. Ez az arány, ahogy a lenti ábra is mutatja, soha nem volt ilyen magas. Hatvan százalékkal több munkahely van, mint munkanélküli, ami azt jelenti, hogy a fizetések is emelkednek, hiszen a nagy munkaerőhiány, magasabb fizetésekhez vezet. Az ezt megelőző rekord 25 százalék volt. A foglalkoztatottság továbbra is erős, hiszen a munkanélküliségi ráta 3,5 százalékra csökkent szeptemberben. Ahhoz, hogy a Fed lassítson a kamatemeléseken azt kellene látniuk, hogy a munkanélküliségi ráta emelkedik, a bérinfláció pedig csökken. Mivel ennek ellenkezőjét látjuk, további kamatemelések várhatók, méghozzá valószínűleg két 75 bázispontos emelés év végéig.
A bérinflációs nyomás csökkenése a kulcs
Valószínűleg a könyökén jön ki már mindenkinek az, hogy folyamatosan a magas energiaárakról, valamint az inflációról olvas ezért érdemes ezt egy másik szögből is megvizsgálni. Az energia a vállalati költségek tíz százalékát teszik ki átlagosan, míg a bérköltségek körülbelül a 70 százalékát. Vagyis a bérek emelkedése sokkal jobban árt a vállalati teljesítménynek, mint az energia árak emelkedése. A legfrissebb adat alapján stagnál a bérnövekedés, hiszen szeptemberben 0,3%-kal emelkedtek a bérek az USA-ban hó/hó alapon (5% év/év), ami megegyezik az előző hónap adatával. Ez azt jelenti, hogy a Fednek még addig kell szigorítania a politikáján, ameddig a bérnövekedés egy elfogadható szintre nem csökken, ami historikusan az inflációs cél közelében van. Nagyon fontos a bérinfláció alakulása hiszen az amerikai gazdasági termelés kétharmadát a szolgáltató szektor teszi ki, tehát a bérinfláció nagy hatással van az inflációs számokra. A bérleti díjak alakulása szintén nagyon fontos, hiszen az is nagy mértékben befolyásolja az inflációs számokat.
A bérleti díjaknál azt látjuk, hogy körülbelül az ingatlanárak csúcsát követően kicsivel több, mint egy évvel érik el a tetőpontot. Mivel az amerikai ingatlanárak márciusban csúcsosodtak, a bérleti díjaknál ezt jövő év márciusa után várjuk. Pont ezért akár jövő év első negyedévéig magas maradhat az infláció, ami azt jelenti, hogy addig biztos nem lazít az amerikai jegybank.
Nehéz megmondani, mekkora a valós infláció
Sokan úgy vélik, hogy a Fed későn kezdte el a monetáris szigorítást, ami valószínű. Többek között ennek az lehet az oka, hogy késleltetett mutatókat figyelnek a jegybankárok. Tökéletesen szemlélteti a lenti grafikon ezt a csúszást. Ahogy említettem, az ingatlan árak márciusban érték el a csúcsukat, amikor 21 százalékkal emelkedtek az árak. Mégis azt látjuk az infláció ingatlanár komponensben, hogy márciusban csak 5 százalékot emelkedett. Emiatt a lemaradás miatt az inflációs nyomás elhúzódhat. A legtöbb ingatlanpiaci indikátor már az árak csökkenését mutatja, sőt az új lakásépítési engedélyek száma 10 százalékkal csökkent augusztusban, ami egy irányadó mutatónak számít és mégis azt látjuk, hogy szeptemberben a fogyasztói árindex lakhatás szegmense 0,7 százalékkal emelkedett. Ez a lemaradás nagymértékben torzítja az adatokat, ami arra késztetheti az amerikai jegybankot, hogy túlszigorítson.
Az infláció számításának a metodológiája is torzítja a valós adatokat. Az inflációs kosár kicsit több, mint harmadát teszi ki a lakhatási szegmens, tehát érdemes közelebbről megvizsgálni. Az amerikai statisztikai hivatal a bérlakások árváltozását hat havonta frissíti körülbelül ötvenezer személyes interjún vagy telefonhíváson keresztül és összegzi a főbérlők felé fizetett összegeket, ami tartalmazza a rezsiköltségeket, illetve az állami támogatásokat is. Ha egy lakóegységben a tulajdonosok laknak, akkor a hivatal kiszámolja, hogy mennyibe kerülne a tulajdonosoknak egy azonos ingatlan bérlése. Ebben az esetben a lakástulajdonosok által fizetett közüzemi díjakat a CPI külön méri.
Természetesen itt felmerül az a probléma, hogy mit jelent az „azonos ingatlan” fogalma, hiszen a valóságban nem feltétlenül egyszerű egy az egyben ugyanolyan ingatlant találni, tehát ennek is egy torzító hatása van. A drágább ingatlanoknál ez még nehezebb. Általában a bérlők szerződése évente jár le, amikor az árak emelkednek. Viszont az infláció egy havi adat. Vannak olyan indexek, mint akár a Zillow indexe, viszont ott a weboldalon fennlévő ingatlanok árváltozása alapján történik az összegzés, ami miatt akár nagyobb eltérés is lehet a hivatalos inflációs adathoz képest. A lakhatás esetében a statisztikai hivatal az otthon fogyasztási értékének – a nyújtott szállásszolgáltatásoknak – a költségeit próbálja mérni, nem pedig az ingatlanok értékének változását és ezért az ingatlanok árának a növekedése nincs benne az ingatlankosárban. Mivel az ingatlan, illetve a lakhatási költségek a teljes inflációs kosár több, mint harmadát teszik ki, a legfrissebb inflációs adat torzképet mutat. Mivel a lakhatási árak költsége csak lassan kerül bele az inflációs kosárba, így a következő hónapokban nem várható az infláció csökkenése, hiszen a Case-Shiller index alapján az ingatlanárak továbbra is kétszámjegyű növekedést mutatnak éves bázison. Ez továbbra is arra késztetheti a Fed-et, hogy jövő nyár legyen a kamatcsökkentés leghamarabbi kezdete.
A piaci várakozások alapján az amerikai központi bank leghamarabb jövőév nyarán kezdhet el kamatot csökkenteni, viszont egyenlőre a jegybankárok véleménye elhivatottságot mutat a magas kamatszint és az infláció letörésével kapcsolatosan. Ez pedig negatívan hathat a részvénypiacokra. A 2008-as medvepiaci esés alatt körülbelül öt medvepiaci ralit tapasztalhattunk amik tíz és húsz százalék közötti emelkedést produkáltak. A befektetőknek most is hasonló volatilitásokat kell átélniük és valószínűleg a jelenlegi is egy ilyen felpattanás a sok közül. Viszont az már elég valószínű, hogy több esés van a hátunk mögött, mint előttünk. Az S&P 500 grafikonja alapján további tíz százalékos esés várható a 3,200-as szint környékére, ami a következő támaszt jelenti, de itt a harmadik negyedéves jelentések is csúfíthatják a képet, hiszen az emelkedő költségek a vállalatok eredményére negatívan hatnak, ami a részvényárfolyamokban is visszaköszönhet.
A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
A cikk előszőr a Portfolio.hu-n jelent meg.
